Felsőházi irományok, 1927. XI. kötet • 350-387. sz.
Irományszámok - 1927-351
60 351. szám. megjelölést, erre az Általános Indokolás már reámutatott. A 20. §. 1. bekezdésének értelme az, hogy, a kft.-nál is érvényesül az a kapitalisztikus gondolat, amely a tagságjogok mértékét a vállalatnál vállalt tőkerészesedés nagyságával hozza egyenes arányba. Ez azt jelenti, hogy minél magasabb törzsbetéttel járul valamely tag a társasághoz, annál nagyobb befolyás fogja megilletni a társaság sorsára. Számol azonban a Tj. azzal, hogy a társasági szerződés felruházhat bizonyos üzletrészeket külön jogokkal is, amely esetben a társasági szerződés jogosítva van ettől a szabálytól eltérni. Ilyen Icülönjogos üzletrészek létesítésére vezethet különösen a Tj.-nak az apportszabályozása, amely megakadályozza azt, hogy nem-mérleg. képes vagyonértékeket a társaság rendelkezésére bocsátó tagok javára határozott értékű törzsbetétek ismertessenek el. Az ilyen üzletrészek létesíthetők akár az eredeti társasági szerződésben, akár annak változtatásával, különösen a törzstőke felemelésekor. Hogy e ,,külön jogok" miben állhatnak, e tekintetben a Tj. nem tartotta szükségesnek a közelebbi rendelkezést, tekintve, hogy e jogok megállapítása amúgy is a valamennyi tag hozzájárulásával létesülő társasági szerződés feladata. Egyetlen korlát csak az, hogy a különjog nem sértheti a törzstőke konzerválását célzó rendelkezéseket. A 20. §. 2. bek. első mondata összefüggésben áll a 17. §. 2. bekezdésével, amely megengedi, hogy a tagok törzsbetétei különböző nagyságúak legyenek. A második mondat ragaszkodik ahhoz az elvhez, hogy egy tagnak csak egy üzletrésze legyen abban az esetben is, ha a tag a társaság megalakulása után újabb törzsbetétet vesz át. Ennek módja lehet egy más tag üzletrészének megszerzése vagy a tag részvétele a törzstőke felemelésében. Minthogy a társaság a tag üzletrészéről csak egy okiratot és pedig a tagjegyzék kivonatát köteles kiállítani és a tagjegyzékbe az 55. §. értelmében be kell vezetni a tag üzletrészében beálló minden változást, nincs semmiféle akadálya annak, hogy a tag újabb törzsbetéte az ő üzletrészére történő befizetések növeléseként vétessék figyelembe. De szemben a német joggal, a Tj. konzekvensen keresztülvihette azt az elvet, hog}^ az ,,üzletrész" itt a tag teljes részesedését jelenti, még azért is, mert az üzletrész teljes befizetéséhez ragaszkodik. Részleges befizetés megengedése esetében ugyanis azért kell elismerni a megszerzett új üzletrészek önállóságát, hogy érvényesíthető legyen a jogelődöknek a befizetésért fennálló szubszidiárius felelőssége (német törv. 22. §., osztrák törv. 67. §.). Ez alól a szabály alól a 20. §. ebben a tekintetben csak egy kivételt ismer ; azt t. i. ha a ta,g külön jogot biztosító üzletrészt szerez meg vagy vesz át. A 20. §. 3. bek. az üzletrész okmányosításának kizárólagos formáját a tagjegyzék-kivonatban állapítja meg. 2. Amint arra az Altalános Indokolás részletesen reámutatott, a kft.-nál a hangsúly azon van, hogy nincs részvénye ; az üzletrész átruházása itt nem olyan szabály, mint a részvénytársaságnál, hanem csupán a befektetett tőke visszafizetésének "rendkívüli módozata és ennek következtében az üzletrész átruházásának szigorú feltételekhez kötése a társaság lényegével egyenesen összhangban áll. Ezeket az alapelveket tartják szem előtt a Tj. 21—27. §§-ai. A 21. §. az üzletrész átruházása tekintetében azt a különböztetést teszi meg, hogy az üzletrészt valamely tagra szabadon lehet átruházni, nem tagra való átruházásához azonban feltétlenül szükség van a társaság beleegyezésére. A tagra való átruházás szabadságát is megszorítja azonban a 21. §. 1. bek. abban az esetben, ha az üzletrész mellékszolgáltatásokra is kötelez. Amint arra a 3. §. indokolásával kapcsolatban reá mutattunk, a kft. mint vállalkozó forma igen alkalmas olyan gazdasági gondolatok megvalósítására is, melyeknél önálló vállalkozók létesítenek egy bizonyos vállalatot a maguk gazdasági tevékenységének hatékonyabb előmozdítása érdekében. Ha már most alakul egy mezőgazdasági kft., amely tagjait a
