Felsőházi irományok, 1927. XI. kötet • 350-387. sz.
Irományszámok - 1927-351
52 351. szám. Annak a kijelentése, hogy a kft. kereskedelmi társaság, elsősorban azzal a következménnyel jár, hogy a kereskedelmi törvénynek (1875 : XXXVII. t.-c. ; Kt.) a kereskedőkre és kereskedelmi társaságokra felállított rendelkezései a kft.-ra is ipso iure általában kiterjednek ; másrészről azt is maga után vonja, hogy mindazok a korábbi és jövőbeli törvényes rendelkezések, amelyek a „kereskedelmi társaságokkal" általában foglalkoznak, a kft.-ra is vonatkoznak. 2. A 2. és 3. §. a társasági szerződés formáját és kötelező tartalmát állapítják meg. Ezek a rendelkezések figyelemmel vannak arra a középhelyre, amelyet a kft. a közkereseti társaság és részvénytársaság között elfoglal. A korlátolt felelősség— helyesen a társasági hitelezőknek egy meghatározott vagyonra utalt helyzete — megakadályozza azt, hogy a Tj. a kft.-ot létesítő szerződésnél megelégedhessék a formátlansággal, miként azt a Kt. a» közkereseti társaságnál teszi. Viszont a kft.-nak individuális karaktere és a nagyközönségtől való távoltartása indokolatlanná teszik a részvénytársásági alapszabályoknak megkövetelését. A helyes középutat a Tj. itt egyrészről a) társasági szerződés formához kötésében, b) másrészről a szerződés kötelező tartalmának megszabásában látja. ad a) A Tj. a társasági szerződés érvényességéhez közokiratot vagy valamennyi tag aláírásával ellátott s bejegyzett ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratot követel meg. Szigorítja azonban a szerződéskötésre vonatkozó meghatalmazás formáját, amely csakis közokirat lehet. Ezt a rendelkezést a meghatalmazott képviseleti jogosultsága tekintetében támadható kétségek és viták elkerülése indokolja. A 2. §-nak ezeket a rendelkezéseit az indokolja, hogy egyrészről a hitelezők érdekében nem lehetett megelégedni az egyszerű írásbeli formával, másrészről azonban módot kellett adni arra is, hogy a szerződő felek a költséges közokirat helyett az ügyvéd ellenjegyzését választhassák. A gyakorlatban ugyanis nélkülözhetetlen fog lenni a kft. alapításánál a jogi szakértő bevonása, akinek közreműködése nemcsak a társaság bejegyzésének sikerét, hanem a tagok jogviszonyainak helyes rendezését is elő fogja mozdítani. Az' ügyvédi ellenjegyzés éppen ezért nem fog a felekre felesleges költséget jelenteni. Mind a közokirati formában felvett, mind pedig az ügyvédi ellenjegyzéssel ellátott szerződésnél szükség van valamennyi tag aláírására. Énnek következménye, hogy a kft.-nál valamennyi tag „alapító", helyesen nincsen szükség külön alapítókra (az alapítás nem „fokozatosan" — mint a részvénytársaságnál, — hanem „egyszerre" történik). Az aláírás ezenfelül megalapítja a tagság jogot, pótolja a részvényaláírást és a szövetkezetnél megkívánt belépő nyilatkozatot. A 2. §. 2. bekezdésének tilalma egyike a Tj. ama rendelkezéseinek, amelyek a laikus nagyközönséget a kft. vállalat kockázatától távoltartani igyekeznek. Büntető szankciójáról a 111. §. 5. p. gondoskodik. Ad b) A Tj. a társasági szerződés kötelező tartalmaként szabja meg, hogy a társaságra vonatkozó legfontosabb kikötéseket feltétlenül megállapítsák. A 3. §. 1. bek. különösebb indokolásra nem szorul ; túlnyomórészt azokat az adatokat sorolja fel, amelyeket a kereskedelmi cégjegyzékbe is be kell vezetni és közzé kell tenni. A 3. §. 6. pontja azoknak a nehézségeknek a kiküszöbölésére törekszik, amelyek különösen Németországban merültek fel a kft. határozathozatala tekintetében. Igen gyakran előfordult ugyanis, hogy egy kft.-ban két érdekcsoport vett részt 50—50%-os részesedéssel és szavazójoggal. Minthogy a német és az osztrák törvény nem szabályozza azt a kérdést, hogy mi legyen szavazategyenlőség esetében az eljárás, valósággal az ilyen vállalatok megbénulására vezetett a két érdekcsoport szembefordulása. Habár a Tj. egyéb helyen is rendelkezéseket állít fel a taggyűlés határozathozatala tekintetében (38. §.), mégis szükségesnek mutatkozott, hogy a szavazó jog gyakorlásának módja, de különösen a szavazategyenlőség esetében követendő eljárás kérdése, mint
