Felsőházi irományok, 1927. XI. kötet • 350-387. sz.
Irományszámok - 1927-351
'44 351. szám. az ügyvezetőket és az esetleges felügyelőket a törvényellenes fizetésért. Tiltja végre a Tj. a saját üzletrész vételét, megszerzését vagy zálogbavételét. Ad 3. A Tj. megszabja, hogy az ügyvezetők a tagokról pontos jegyzéket vezessenek ; ezt a tagjegyzéket a* cégbírósághoz beterjesszék és egyben évenként bejelentsék az előforduló változásokat. A tagjegyzéket a hitelezők mind a társaságnál, mind pedig a cégbíróságnál megtekinthetik. Az a körülmény, hogy a társasági hitelező a tagjegyzékből megállapíthatja a társaság tagjainak kilétét és tájékozódhat a tagokat terhelő mellékszolgáltatások és pótbefizetési kötelezettségek tekintetében, —nagy mértékben alkalmas a kft. hitelképességének emelésére. Ad 4. A hitelezők védelmét és a törzstőke konzerválását tartja szem előtt a mérlegszerkesztés elveinek szabályozása. A Kt. 199. §-a általánosságban helyesen szabja meg a rt. mérlegének-felállításánál követendő elveket, de sok olyan javításra és kiegészítésre szorul, amelyeket: az újabb tapasztalatok tesznek indokoltakká. A Tj. a kft. mérlegének szabályozása tekintetében a következő elveket tartja szem előtt : a) Alapelv a Kt. szabályozásával összhangzásban, hogy az értékelés inkább pesszimista, mint optimista legyen ; mert csakis így lehet elkerülni a legnagyobb veszedelmet : a fiktív nyereség kiosztását. A törvényjavaslat szerint az értékpapírt és árut, amelynek tőzsdei ára van. legfeljebb azzal az átlagos tőzsdei árfolyammal lehet számításba venni, amellyel az értékpapír vagy áru az üzleti év utolsó negyedében bírt. Mégis, ha ez az érték meghaladja a beszerzés vagy az előállítás árát, a beszerzési, illetőleg előállítási érték és a most említett átlagos árfolyam közötti különbözetet, mint nem realizált nyereséget árfolyarnkülönbözeti tartalék címén a terhek közé kell beállítani. Ez a koncepció megóvja a társaságot attól a kereskedelmi törvény nyújtotta lehetőségtől, hogy az utolsó üzletévi nap árfolyamának mesterséges kialakításával nem reális értékelési adatok alapján készíttessék el a mérleg és egyúttal biztosítja azt is, hogy a nyereségfelosztás alapjául csupán realizált nyereség szolgálhasson. Az utóbbi célt egyebekben a törvényjavaslat 57. §-a a tőzsdei árfolyammal nem bíró értékpapírokra és minden más vagyontárgyra is teljes szigorúsággal valósítja meg. b) Az üzleti berendezés és egyéb olyan vagyontárgyak tekintetében, amelyek a társaság üzemében állandó használatra vannak szánva, a Tj. kötelezővé teszi a törlesztési alap létesítését, c) Az alapítás és szervezés költségeit veszteségként le kell írni. d) Azokat a veszteségeket, amelyek később teljesítendő szállítási vagy átvételi kötelezettségek, avagy hasonló nemű függő ügyletek folyományaként előreláthatólag fel fognak merülni, továbbá a kezességből vagy jótállásból eredhető kötelezettségeket és a társaság vagyonát terhelő zálogterheket a mérleg végén, a szöveg alatt vagy külön mellékletben fel kell sorolni. Alig szorul indokolásra, hogy ez az angol jogban régóta ismeretes részletezés nélkülözhetetlenül szükséges, ha a társaság a tagokat a vállalat valóságos vagyoni helyzetéről tájékoztatni akarja, 5. A Tj. jelentősen védi a hitelezőket olyan esetekben is, amidőn az ügyvezetők a társaság vagyonából a csődnyitás feltételeinek bekövetkezése után fizetést teljesítenek vagy hitelt vesznek igénybe, továbbá, amidőn a tagok a társaság csődjében a társasági viszony vagy a társaságnak nyújtott hitelezés alapján, valamint a közöttük és a társaság között fennálló szolgálati viszony alapján kívánnak követeJéseket vagy csődbeli előjogokat érvényesíteni (86. és 87. §.). Ezek a rendelkezések azt akarják megakadályozni, hogy a tagok a válságba jutott társaság vagyonát a hitelezőktől az utolsó pillanatban elvonhassák. Azzal az aggállyal szemben, hogy ez a védelem megakadályozza azt, hogy a társaság a legtermészetesebb úton (tagjainak áldozatkészsége révén) jusson hitelhez, csupán arra kell rámutatni, hogy amennyiben a társaság fizetőképes, módjában áll a szükséges
