Felsőházi irományok, 1927. XI. kötet • 350-387. sz.
Irományszámok - 1927-351
351. szám. 43 * a mellett, hogy csupán teljesen befizetett alaptőkéjű rt.-oknak engedjük meg a kft.-gá való átalakulást. b) Németországban és Ausztriában a kft.-okkal szemben a legtöbb panasz a nem-pénzbeli betéttel elkövetett visszaélések miatt merült fel. Ezek a visszaélések késztették Ausztriát az 1924. július 4-iki novella megalkotására, amely egyrészről kimondja azt az elvet, hogy az apport értéke nem haladja meg a készpénz-törzstőke 50%-át, másrészről megtiltja, hogy az apport ellenében adott üzletrészeket egy éven belül átruházzák. A legújabb német reformjavaslatok (Hausmann, Molitor) egybehangzóan az apportszabályozás szigorítását követelik és ugyancsak a szigorítás irányában haladnak a kft.-ra vonatkozó legújabb törvények és javaslatok. A Tj. minden lehetséges módon igyekszik megakadályozni, hogy a nempénzbeli betétek (apportok) túlértékelésével fiktív törzstőke keletkezzék ; tehát mindjárt a megalakuláskor csonka legyen a hitelezők minimális garanciája. Ennek a szabályozásnak a gondolatmenete a következő : 1. Apport tárgya csak értékelhető (mérlegképes) dolog vagy vagyonjog lehet. 2. Az apportőr jótáll 5 évig a reális értékelésért (mentesül azonban a jótállás alól, ha bírósági szakértő igazolja az értékelés helyességét). 3. Ha a betétre irányuló szolgáltatás lehetetlenné válik, az apportőr köteles az értéket készpénzben befizetni. 4. A törzstőkének legalább 30%-a, de mindenesetre 10.000 pengő készpénzzel biztosítandó. 5. A társaság bejegyzése előtt az apportot teljesen be kell szolgáltatni. A társaságnak egyetemleg felelnek azok, akik az apportot túlértékelték. 6. A tagok az apport tárgyára a társasággal szemben fennálló követeléseiknek biztosítása érdekében megtartásjogot nem gyakorolhatnak. 7. Az apport-megállapodás a cégjegyzékbe bejegyzendő és közzéteendő. 8. Ugyanilyen garanciák érvényesülnek törzstőkefelemeléskor. 9. Az ú. n. utóalapításhoz (ha a társaság a törzstőke l /o részét meghaladó értékben akar ingatlant vagy üzleti berendezést megszerezni) a taggyűlés qualifikált többséggel hozott határozata szükséges. Ad 2. A korlátolt felelősség legfontosabb ellensúlyozója — amelyet a Kt. már a betéti társaság kültagjának betétjénél is megvalósít — a minimális garancia (betét, alaptőke, törzstőke) sértetlen megőrzésének biztosítása, a hitelező javára való konzerválása. A tervezet a törzstőke megkötésének céljából kimondja az elvet, hogy a törzsbetétet a tagok a társaság fennállása alatt vissza nem követelhetik ; tehát intézményesen kizárja azt, hogy a tagok betétjükkel kiléphessenek. Igen nagy súlyt helyez a tervezet arra is, hogy tartalékalap létesítésével és különböző tartalékolásokkal a társaság maga gondoskodjék arról, hogy a veszteség csak a legvégső esetekben kezdje ki magát a törzstőkét. így megadja az egyszerű többségnek a jogot, hogy a nyereség 10%-át tartalékalapba helyezze ; a 3 /4 többséget pedig felhatalmazza arra, hogy a 10%-nál nagyobb vagy akár az egész nyereség tartalékolását határozza el, ha ezt a társaság érdeke megkívánja. Kimondja továbbá, hogy amennyiben a mérleg felállításának forduló napja és a mérleg megállapításának napja közötti időben a vállalatot a törzstőke 1 / 10 részét meghaladó veszteség éri, — a nyereséget nem szabad kiosztani, hanem új számlára kell átvinni. A Tj.tiltja a törzsbetétek után kamatnak a fizetését ; egyedül az ú. n. építő kamat fizetését engedi meg azzal a korlátozással, hogy az évi 5%-nál magasabb nem lehet és másrészről építő kamat címén legfeljebb a mindenkori törzstőke 15°/oát lehet kifizetni. A társaság a tagoknak a törzstőke fedezésére szükséges vagyonból fizetést nem teljesíthet és amennyiben ezt a tilalmat megszegi, a tagok kötelesek a kapottat, még ha jóhiszeműek voltak is, a társaságnak visszatéríteni. E mellett egyetemleges felelősség terheli 6*
