Felsőházi irományok, 1927. XI. kötet • 350-387. sz.
Irományszámok - 1927-351
42 351. szám. a) A készpénzb'ztosításnál legfontosabb probléma, hogy megelégedjünk-e itt is, miként a részvénytársaságnál, az aláírással és a részleges befizetéssel,, avagy — hasonlóan a francia joghoz — mindjárt az alapításkor megköveteljük a teljes befizetést. Mindkét megoldásnak igen nagy nehézségei vannak. A részleges befizetés (25—50%) megengedése szükségessé teszi a hátralékok behajtásának részletes szabályozását. A német és osztrák rendszer a tagok egymásért való felelősségét állapítja meg abban az esetben, ha a megsemmisítési (kadukáló) eljárás nem vezet eredményre. A svájci tervezet a tagok egyetemleges felelősségét állapítja meg a be nem fizetett összegekért. (Az indokolás szerint ez felel meg a kft. lényegének : „als einer individualistischer Grundlage aufgebauten Gesellschaftsform".) A Kunez-féle tervezet azonos volt a német részvényjogi szabályozással. Ha a kadukálás és a kizárt tag, valamint jogelődjei nem tudják fedezni a hiányt, ez a törzstőke leszállítására vezet. A többi tagot azonban nem lehet felelőssé tenni a nemfizető tag által okozott hiányért. Kiegészíti ezt a szabályozást az öninformáció, tehát annak az előírása, hogy amennyiben a társaság valamely nyilvános közzétételében törzstőkéjére hivatkozik, köteles a törzstőkére befizetett összeget is feltüntetni. A német, osztrák és svájci rendszer elhomályosítja a kft. lényegét és sokszor elriasztja a komoly és óvatos elemeket ettől a társasági formától, mert vagy „korlátolt" a felelősség, vagy nem. A teljes liberálás megkövetelése (francia törvény és olasz tervezetek, mely utóbbiak a befizetett összegnek bírói letétbe helyezését is megkövetelik) igen egyszerűen oldja meg a gordiusi csomót. Megóvja a kft. lényegét, de egyben feleslegessé teszi mind a kadukáló eljárást, mind pedig a tagoknak egymásért való felelősségét. Viszont ellene igen komoly aggodalmakat lehet felsorakoztatni. Mert ha a társaság, a teljes befizetésre tekintettel, túlságosan kicsiny törzstőkével alakul, igen korán szükségessé válik a törzstőke felemelése, aminek az eredménye mindig problematikus. Ha pedig olyan nagy tőkét halmoz fel mindjárt a megalakuláskor, amelyet nem tud vállalatában gyümölcsözőleg felhasználni, ez vagy kockázatos spekulációkra csábítja az ügyvezetőket, vagy pedig arra vezet, hogy a társaság kölcsönként adja vissza a tagoknak a felesleges tőkét. Ez az utóbbi lehetőség éppúgy veszélyezteti a hitelezők érdekét, mint a merész spekuláció. Mert amíg a tagok a törzstőke hátralékára irányuló kötelezettségükkel szemben nem számíthatják be a társaság ellen őket megillető követeléseiket, addig ez a korlátozás a társasági „kölcsönnél" nem érvényesül. De a teljes liberálás megkövetelése könnyen vezethet arra az eredményre is, hogy irreális vállalatok ezt indokolatlan vagy túlértékelt apportokkal játsszák ki. Végre szerfelett megnehezíti az olyan rt.-oknak kft.-gá átalakulását, melyeknek részvényei nincsenek teljesen liberálva. Az osztrák törvényelőkészítő bizottság a teljes liberálás gondolatát egyhangúlag elvetette azon az alapon, hogy ezzel rendkívül megnehezítjük a kft. létesítését, de veszélyeztetjük hitelképességét is. Mert amíg a cégjegyzékben feltüntetett teljes befizetés mellett nem biztos, hogy a törzstőke a valóságban is megvan, addig részleges liberálás esetében kétségtelen, hogy a társaság a künnlevő hátralékot még nem költötte el. Ezeket a nehézségeket látva, mind a részleges, mind pedig a teljes liberálás rendszerénél, nem lehet azon csodálkozni, hogy a törzstőke befizetésének problémája lett nálunk a tulaj donképeni fővitapont. A Tj. a teljes liberálás megkövetelése mellett foglal állást és az ellene szóló aggodalmakkal szemben arra van figyelemmel, hogy 1. a törzstőke felemelése a kft.-nál nem olyan körülményes, mint a rt.-nál ; 2. a Tj. szigorú apport szabályozása mellett nem kell félni a kijátszástól és végre 3. közgazdasági érdek szól
