Felsőházi irományok, 1927. XI. kötet • 350-387. sz.

Irományszámok - 1927-351

351. szám. 41 P). A társasági szerződés azonban az üzletrész feldarabolását és felosztását az imént említett két esetben is kizárhatja. 4. Ami magát az üzletrész átruházását illeti, e tekintetben a Tj. szabályozása különböztet a szerint, amint az üzletrésznek a) valamelyik tagra vagy b) nem tagra való átruházásáról van szó. Ad a) Valamelyik tagra az üzletrészt minden korlátozás nélkül (tehát a társaság beleegyezése nélkül is) át lehet ruházni. Egyetlen kivétel, ha az üzletrész mellékszolgáltatásra is kötelez. Hatályossá az ily átruházás a társasággal szemben a bejelentéssel válik, amikor igazolni kell az átruházást a végből, hogy a társaság azt a tagjegyzékbe bevezethesse. Ad b) Nem tagra az üzletrészt csakis a társaság beleegyezésével lehet átruházni. A társaságot ily esetben elővételi jog illeti meg egy általa szabadon kijelölhető személy javára, amely jogot, ha a társaság a bejelentéstől számított 15 napon belül nem gyakorolja, ez a negatívum a beleegyezés megadását jelenti. A T. nem kívánja meg az üzletrész átruházásához a közokirati formát, mert a tagra átruházás ellen kifogást tenni nem lehet ; idegen személyre átruházás esetében védelmet nyújt a társaság javára megállapított elővételi jog. 5. Az üzletrészátruházásnak korlátozásához hasonló célt szolgál a Tj. 2. §-ának az az intézkedése, amely megtiltja, hogy a kft. tagjait nyilvános felhívás útján gyűjtse. Ez az angol Consolidation Act 121. cikkéhez hasonló rendelkezés, amelyet a Tj. büntető szankcióval is ellátott, szintén alkalmasnak látszik arra, hogy a kft. vállalkozásának kockázatától a nagyközönséget távoltartsa. Ez a tilalom természetszerűleg nem állja annak útját, hogy önálló vállalkozókat tömöríteni óhajtó kft. létesítése alkalmával az alapító tagok az érdekelt szakmabeliek körében fejtsenek ki propagandát. Mert a tilalom egyetlen célja a tájékozatlan és laikus tőkepénzesek távoltartása kockázatos vállalatoktól. VI. A kft. szabályozásának legfontosabb — centrális — problémája a társaság hitelezőinek hatásos védelme. A kft.-nál a törvényhozásnak ugyanis két merőben ellentétes érdeket kell kielégítenie. A vállalkozóét (minél kisebb a rizikó, annál nagyobb a vállalkozó kedv) és a hitelezőét (minél nagyobb garanciát adunk, annál nagyobb a vállalat hitelképessége). Ha tisztán az első érdeket tartjuk szem előtt, elvesszük a vállalat hitelképességét ; ha pedig tisztán a második érdekre vagyunk figyelemmel, leküzdhetetlen akadályokat emelünk ennek a társasági formának elterjedése elé. Azok az eszközök, melyek a hitelezők védelmét építik ki : 1. a törzstőke minimuma és biztosításának szabályozása, 2. a törzstőke konzerválását (megkötését) biztosító jogszabályok, 3. a tagok jegyzékének nyilvánossága, 4. a mérlegfelállítás elveinek szabályozása, 5. a társaság csődje esetében adott védelem, 6. a törzstőkeleszállítás, 7. a felszámolás megfelelő szabályozása és végre 8. a tagok szavatosságának megállapítása. Ad 1. A Tj. a törzstőke minimumát 10.000 P-ben állapítja meg, ami alkalmas annak megakadályozására, hogy egészen jelentéktelen vállalatok alakuljanak a kft. formájában. Túl messzemenőknek tartja ellenben azokat a felmerült javaslatokat, amelyek a minimumot 30.000 vagy éppen 150.000 P-ben kívánják megállapítani. A ktf.-nál is, miként a részvénytársaságnál, a megalakulás legfőbb előfeltétele a törzstőke kellő biztosítása. Amíg a Kt. alapításra vonatkozó szabályozása az úgynevezett szukcesszív alapítást tartja szem előtt, addig a Tj. egyedül a szimultán alapítást tartja lehetségesnek. Az eredeti társasági szerződést aláíró tagok egyben maguk az alapítók. A törzstőke biztosításának szabályozása a szerint bifurkálódik, hogy a törzstőkét a) készpénzzel vagy b) nem pénzbeli betéttel (apporttal) biztosítják. Felsőházi iromány. 1927—1932. XI. kötet. 6