Felsőházi irományok, 1927. XI. kötet • 350-387. sz.
Irományszámok - 1927-351
351. szám. 35 tugália (1901. április 11-i törvény a „societad par quotas''-ról), Ausztria és Csehország (1906. március 6-i törvény legújabb szövegezése az 1924. július 4. törvényben; ezt a törvényt bizonyos módosításokkal az 1920. április 15-i cseh törvény kiterjeszti az átcsatolt magyar területekre is) Danzig szabad állam (v. ö. azonban az 1921. okt. 13. törvényével), Lengyelország (1923. november 13-i és 1924. december 30-i törvények ; utóbbi a részvénytársaságnak kft.-gá való átalakulását szabályozza), Bulgária (1924. május 8-i törvény), Franciaország (1925. május 7-i törvény) és Lichtenstein (1926. február 19-i törvény). Angliában 1907. óta ismeretes a „private company", amely lényegében kft. Meghonosítását tervezi Svájc (1919. I., 1923. II. és 1928. III. tervezet), Olaszország (1922-i előtervezet, 1925. bizottsági tervezet), Belgium, ahol F. Paridant dolgozott ki 1925-ben tervezetet és Spanyolország (1926. évi előtervezet 64—74. cikkei). Nálunk már 1892-ben felhívta Neumann Ármin dr. a figyelmet a német kft.-ra. 1905-ben Pap Dávid dolgozott ki a Magyar Gyáriparosok Szövetsége megbízásából egy tervezetet. 1917-ben Thirring Lajos dr. készítette el a kereskedelmi törvény tervezetét, amely felölelte a kft. szabályozását is. Főleg ennek az utóbbi tervezetnek felhasználásával készült el Kuncz Ödön dr. törvény tervez ötének (Törvénytervezet a részvénytársaságról, a szövetkezetről és a korlátolt felelősségű társaságról, Budapest 1926) a kft.-ra vonatkozó része (334—426. §§.) és a jelenlegi törvényjavaslat. II. Ha végigtekintünk azokon az alapvető kérdéseken, amelyek tekintetében a kft. szabályozásának elsősorban kell állást foglalnia, mint legátfogóbb, az a kérdés nyomul előtérbe, vájjon a személyegyesülés avagy a tőkeegyesülés irányában kell-e haladnunk. Tehát elsősorban a közkereseti és betéti társaságot, vagy inkább a részvénytársaságot tartsuk-e a szabályozásnál szem előtt ? Az angol, német és bolgár, valamint osztrák jog a tőkeegyesülés irányában haladnak ; viszont a francia, lichtensteini éssvájci jog s az olasz tervezetek a kft. lényegét az individuális tömörülésben látják, aminek főoka az, hogy ezeknek az államoknak jogterületén sokkal enyhébb a rész vény jog, mint Angliában, Németországban és Ausztriában. A Tj. arra törekszik, hogy a kft.-ban olyan rugalmas vállalkozó formát teremtsen meg, amely főként egynéhány tag személyes jellegű tömörítésére legyen alkalmas. Azt a rugalmasságot, amely a kft-ot a legkülönbözőbb célú és terjedelmű vállalkozások részére is hozzáférhetővé teszi, a Tj. a belső szervezet megválasztásának szabadságával biztosítja. A magyar kft. javasolt struktúráját legvilágosabban a Tj. által szem előtt tartott ktf. fogalmának körülírásával szemléltethetjük. Mindenekelőtt reá kell mutatni arra, hogy ennek az új vállalkozó formának az elnevezése nem tökéletes, mert a társaság saját hitelezőinek nem korlátoltan, hanem korlátlanul — egész vagyonával — felel, a tag pedig a társasági hitelezőknek egyáltalában nem és így korlátoltan sem felel. Adós csak egy van : maga a társaság. A tagok nem a társasági hitelezőknek, hanem a társaságnak, mint jogi személynek, felelősek a törzsbetét, az esetleges pótbefizetések és mellékszolgáltatások szolgáltatásáért. E mellett a ,,korlátolt felelősségű társaság" elnevezésben nincs is disztinktív erő. Mert ezt az elnevezést éppúgy lehetne használni a betéti társaság, a betéti részvénytársaság, a részvénytársaság és a korlátolt felelősségű szövetkezetekre is, lévén mindegyik szintén „korlátolt felelősségű" társaság. Mégsem adhatunk ennek a társaságnak más nevet, minthogy világszerte igy nevezik. Figyelembe kell különben is venni, hogy a „korlátolt felelősségű" jelzőt nem jogdogmatikai alapon, hanem nkább gazdasági szempontból kell értelmezni. A befizetési kötelezettségnek, a kockázatnak korlátolt voltáról van itt szó. 5*
