Felsőházi irományok, 1927. XI. kötet • 350-387. sz.
Irományszámok - 1927-365
380 365. szám. Melléklet a 36S. számú irományhoz. Indokolás a tengeri hajók tulajdonosainak felelősségére vonatkozólag az 1924 évi augusztus hó 25. napján Brüsszelben kelt egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslathoz. A magánjog nemzetközi egységesítésére vonatkozó mozgalom a tengeri magánjog terén számottevő eredményt mutat. A Brüsszelben tartott tengeri jogi értekezleteknek már az 1910. évben sikerült két egyezményt létrehozniuk, amelyeknek egyike a hajóösszeütközésekre, a másik pedig a tengeri segélynyújtásra ós mentésre vonatkozólag tartalmaz egységes szabályokat ós ezeket az egyezményeket az országgyűlés az 1913:1. törvénycikk útján az ország törvényei közé is iktatta. Azóta az egységesítési törekvések a tengeri jog terén újabb sikereket értek el, mert a Brüsszelben a közelmúltban tartott három értekezlet ismét négy olyan egyezmény szövegét készítette elő, amelyek megértek a megerősítésre. Ezek az egyezmények a következők: 1. A tengeri hajó tulajdonosainak felelősségét korlátozó egyes szabályok egységesítése végett 1924. évi augusztus hó 25. napján Brüsszelben kelt egyezmény, 2. a hajó elismer vényekre vonatkozólag az 1924. évi augusztus hó 25. napján Brüsszelben kelt egyezmény, 3. a törvényes elsőbbségekre és tengeri jelzálogjogokra vonatkozólag az 1926. évi április hó 10. napján Brüsszelben kelt egyezmény, 4. az állami hajók mentességére vonatkozólag az 1926. évi április hó 10. napján Brüsszelben kelt egyezmény. A magyar kormánynak tehát az egyezményekhez való hozzájárulása kérdésében állást kell foglalnia. Kétségtelen, hogy az előző tengeri jogi egyezményeket becikkelyező 1913:1. törvénycikk megalkotása óta helyzetünk a tengeri hajózással kapcsolatos kérdések tekintetében is lényegesen megváltozott. A trianoni szerződés folytán le jkellett mondanunk tengerpartunkról, ennek ellenére a jelenlegi helyzetben is megvan azonban a lehetősége annak, hogy saját hajóinkkal is belekapcsolódjunk a nemzetközi tengeri forgalomba.
