Felsőházi irományok, 1927. XI. kötet • 350-387. sz.
Irományszámok - 1927-353
353. szám. 93 Melléklet a 353. számú irományhoz. Indokolás „az elemi népiskolai beiratási díjak újabb szabályozásáról és felhasználásáról" szóló törvényjavaslathoz. ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS. A törvényjavaslat célja az, hogy gondoskodás történjék tanítói internátusok vagyis tanítói gyermekek neveltetésére szolgáló intézmények létesítéséről. A háború után bekövetkezett mostoha viszonyok orvoslása során, valamint az elemi népoktatás érdekeinek a tanítóság irányában való kiépítése miatt szükséges, hogy a művelődési gócoktól távol munkálkodó tanítók gyermekneveltetési gondjai megapasztassanak. Országunknak sok olyan települési alakulata van (falu, tanya, telep), amely a forgalomtól elzárva, a művelődési gócoktól távol esik s ezért elmaradott és kulturálatlan. A múltban is, ma is általánosan tapasztalt jelenség, hogy azok a tanítók, akik nehezen megközelíthető s elhanyagolt helyeken vannak alkalmazva, ez állomásukról néhány évi szolgálat után minden igyekezetükkel elkívánkoznak, különösen akkor, ha gyermekeik olyan kort érnek el, amely korban szakiskoláztatásra, közép- vagy magasabbfokú iskoláztatásra van szükségük. Pedig éppen ezeken, a forgalomtól távol eső kulturálatlan helyeken van szükség egyfelől kiváló tanítói egyéniségekre, másfelől pedig arra, hogy ezen kiváló tanítói egyénségek szolgálati helyükön állandóan megmaradjanak. De ez csak úgy érhető el, lia a tanyai, telepi, vagy kis falusi tanítók életviszonyait a lehetőségig kedvezőkké tesszük. Mivel ezen életviszonyok között a tanítók elkívánkozásának kérdésében tapasztalás szerint a legnagyobb mozgató erővel a gyermekneveltetés kérdése szerepel, ezért gondoskodni kell olyan internátusok létesítéséről, amelyekben a tanyai, telepi, falusi tanítók gyermekei ingyenes vagy nagyon olcsó, de jó elhelyezést kapjanak. A tanítók gyermekneveltetési célját szolgáló intézmények felállításáról és fenntartásáról a magyar királyi vallás- és közoktatásügyi miniszter már a múltban is gondoskodott. Wlassics Gyula miniszter előterjesztésére 1900-ban a törvényhozás a magyar tanítói kar közhasznú működésének elismeréséül 1,000.000 koronát szavazott meg a budapesti és kolozsvári két Tanítók Háza építési és felszerelési költségeinek fedezésére. A mindenkori vallás- és közoktatásügjd miniszter pedig tatarozási és köztartási államsegéllyel és főfelügyeletével gondozta e két intézményt. Ezt a munkát a későbbi kultuszminiszterek is folytatták, amikor a háború után előállott fokozott szükségletek mértékében az államsegélyt már nem növel-
