Felsőházi irományok, 1927. X. kötet • 288-349. sz.
Irományszámok - 1927-294
38 294. szám. Minthogy pedig a rendes adókedvezmény az 1930. évben befejezendő épületekre nézve már csak 20 év, remélem, hogy a most javasolt nagy adókedvezmény, illetőleg a 20 és 30 évi adómentesség közti különbözet — amely minden 1.000 P bérjövedelem után 2.822 pengőnek felel meg — arra fogja bírni az építtetőket, hogy az épületeket a mai kor egészségügyi kívánalmainak megfelelően és a magyar szén használatára alkalmas fűtőberendezésekkel fogják felszerelni. Azt, hogy melyek legyenek azok a minimális egészségügyi követelmények, amelyek a rendkívüli házadómentesség eléréséhez szükségesek lesznek és azt, hogy Budapest székesfőváros mely területe tekintendő közművekkel ellátottnak, rendelettel óhajtom szabályozni. A minimális egészségügyi követelményeket ugyanis a szerint kell megállapítani, hogy az épület családi jellegű-e, avagy bérház és hogy az a város mely részén épül. Ezeket a feltételeket tehát a törvényben megállapítani nem ajánlatos. Másrészt pedig a közművekkel való ellátás szempontjából is figyelembe kell venni azt, hogy a székesfőváros illető területe mily közművekkel van ellátva vagyis, hogy az esetleg meglevő közművek mily lakosság szükségletét képesek fedezni. Mert kétségtelen, hogy azok a területek, amelyeknek közművei csak a családi házak szükségleteinek a kielégítésére elegendők, tömeges bérpaloták építése szempontjából éppoly elbírálás alá kell hogy essenek, mint azok a területek, amelyek közművekkel még nincsenek ellátva. Szándékom a székesfővárosnak ama területén, amelyeknek közművei nagyobb bérházak szükségleteinek kielégítésére nem alkalmasak, a bérházakat a rendkívüli adókedvezményekből kizárni. Másrészt azonban nem akarom a kedvezményeket feltétlenül attól függővé tenni, hogy a székesfővárosnak valamely területe közművekkel el van-e már látva, miért is felhatalmazást kérek arra nézve, hogy ettől az elvtől eltérhessek és kivételesen indokolt esetekben, így elsősorban tisztviselői és munkástelepek létesítése esetében, a rendkívüli adókedvezményt engedélyezhessem abban az. esetben is, ha a székesfővárosnak illető része közművekkel még nincs is ellátva. 2. §-hoz. A jelenleg érvényben lévő törvényes rendelkezések értelmében, ha valamely épület lebontatik, az annak a helyére emelt új épületnek az a része, amely a régi épület terjedelmének megfelel, csak 10 évi adómentességben részesül, míg a teljes adómentesség — hacsak az új épület térfogata a régi épület térfogatának négyszeresét nem éri el — az épületet csak a lebontott épület terjedelmét meghaladó része után illeti meg. Ennek a rendelkezésnek az a magyarázata, hogy amíg a be nem épített telkekre újonnan emelt épületek által teljesen új adóalanyok keletkeznek, a lebontott épület helyére emelt épületeknél ellenben mindenkor egy már meglévő adótárgy semmisül meg. Míg az első esetben az állam egy még csak beálló jövedelemforrásról mond le bizonyos időre, utóbbi esetben az új építkezéssel már egy meglévő tényleges jövedelmi forrás szűnik meg. A régi házadótörvényeink szerint a lebontott épület helyére emelt új épületek szintén mindenkor rövidebb tartamú adókevezményben részesültek, pl. a házadóról szóló 1909 : VI. t.-c. értelmében a lebontott épület helyére emelt új épületet a székesfővárosban a rendes 15 évi helyett csak 12 évi adómentesség illette meg olykép, hogy a lebontott épület helyére emelt új épület a maga egész terjedelmében csak abban a rövidebb időben részesült adómentességben. Ezzel szemben a jelenleg érvényben lévő rendelkezések szerint a lebontott épület helyére emelt új épület ugyancsak 10 évi adómentességben részesül, de az új épületnek a régi épület terjedelmét meghaladó része teljes adómentességet kap. A jelenleg érvényben lévő kedvezmény tehát lényegesen meghaladja a régi kedvezményt. A lebontott épületek helyére emelt épületeket ennél nagyobb kedvezményben
