Felsőházi irományok, 1927. X. kötet • 288-349. sz.
Irományszámok - 1927-294
294. szám. 35 nél a amzségi pótadóra is kiterjed, míg a később emelendő épületeket már csak öaz áll ti házadóra nézve illeti meg a mentesség. Aóörvényhozásnak akkoriban az volt a célja, hogy az összeomlás után muktatkoz nagymérvű lakásínség enyhítése céljából az 1921 : LI. t.-c.-ben biztosított 30 évi rendkívüli, állandóan fenn nem tartható, ideiglenes házadómentesség fokozatosan leépíttessék. Az egész világon páratlanul álló, túlnagy adókedvezmény fokozatos megszüntetése azért is indokoltnak látszott, mert a mindenkor folytatólag meghosszabbított 30 évi házadómentesség az építk3zéseket nem mozdította elő olyan mérvben, mint amilyen mérvben azt joggal meg lehetett kívánni, annak dacára, hogy a 30 évi adómentesség mellett a bérházaknál az építtetőknek az építési költséget is meghaladó összegek téríttetnek meg az adókedvezményekben, A 30 évi adómentesség ugyanis — minden 1.000 P bérjövedelem után — 8.466 P adókedvezménynek felel meg, vagyis, ha csak 12%-os nyers hozamot veszünk számításba, holott tudvalevően az új épületek bérei ennél lényegesen nagyobbak, az építtető adómentesség címén többet kap vissza, mint amennyibe az épület építése került. Arra nézve, hogy a jelenleg még érvényben lévő rendes kedvezmények is mily nagyméretűek, szolgáljanak a következő adatok : A székesfővárosban a Nagykörúton és azzal azonos elbírálás alá esett területeken adott adókedvezmény az akkori adókulcsoknak alapulvétele mellett — minden 1.000 P évi bérjövedelem után — összesen 5.598 P-nek, a Főherceg Albrecht-úton adott kedvezmény 4.840 P-nek, az 1908. évben a Belvárosban, valamint az V. és IX. kerületek meghatározott részeiben adott kedvezmények pedig 4.320 P-nek feleltek meg. Ezzel szemben a községi pótadóra is kiterjedő 25 évi adómentesség összesen 7.055 P-nek, 20 évi adómentesség 5.644 P-nek, 15 évi adómentesség pedig 4.233 P-nek felel meg. Vagyis az 1931. évre biztosított 15 évi rendes adómentesség is — figyelembevéve az időközi kamatmegtakarítást — túlhaladja az 1908. évben a Belvárosnak, valamint az V. és IX. kerületeknek adott rendkívüli adómentességet. Az 1930. évre biztosított 20 évi adómentesség pedig túlhaladja a korábban adott legnagyobbmérvű rendkívüli adómentességet is. Amidőn a kormány a 30 évi ideiglenes házadómentességnek az 1927 : V. t.-c.-ben megállapított fokozatos csökkentését javasolta, abból indult ki, hogy az adókedvezmények fokozatos csökkentése alkalmasabb az építési kedv előmozdítására, mint a 30 évi adómentesség meghosszabbítása. Bármily nagy legyen ugyanis a kedvezmény, kétségtelen, hogy az építtetők a mai viszonyok között az építést a kedvezmény utolsó évére hagyják, abban a reményben, hogy addig a hitelviszonyok javulni fognak. Pedig kizárólag a súlyos hitelviszonyok tették és tehetik a nagymérvű adókedvezményeket indokolttá. Hogy a kormány ezen álláspontja mennyire helyes volt, igazolja az a körülmény, hogy míg az 1921 : LI. t.-c. hatálybaléptétől, 1922. január hó 1-től az 1927 : V. t.-c. javaslatának előterjesztéséig, vagyis 1926. év végéig a székesfőváros egész területén csak 138 bérház, építtetett, a törvény életbelépte után pedig az 1927. évben 95, az 1928, évben pedig ugyancsak 95 bérház emeltetett. Ha most figyelembe vesszük azt, hogy az 1922—1926. évekig épített bérházak közül 66 bérházat az 1923 : XXXIV. t.-c. rendelkezéseinek folyamányaként a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok a lakásépítő külön tevékenység útján építették, vagyis ha ezeket figyelmen kívül hagyjuk, úgy az 1927. évben, mint az 1928. évben a magánépítkezés évenként több bérházat épített, mint az 1922—-1926. években, vagyis teljes 5 éven át. A magyarországi adókedvezményekhez hasonló kedvezményeket egyetlen egy állam sem nyújt az építtetőknek. Ezidőszerint Magyarország után a legna5*
