Felsőházi irományok, 1927. X. kötet • 288-349. sz.

Irományszámok - 1927-290

2G 290. szám. A 7. §. (2) bekezdése a kettős adózás elkerülése céljából részleges adóvisszatérítést enged arra az esetre, ha a vágató állattulajdonos igazolja, hogy a vágott állat húsának, zsírjának, szalonnájának vagy bőrének értékesítése alkalmával szállítási, szerződési illetéket fizetett. Igaz, hogy az illeték alapja a legtöbb esetben magasabb az értékesített árura eső húsforgalmi adó alapjánál, de a pontos elkülönítés gyakorlatilag keresztül vihet étlen. Ez az aránytalanság a húsipari termékeknél pl. kolbászáruknál, már olyan nagy, hogy ezekre az árukra a szerződési illeték lefizetése esetén adóvisszatérítést engedélyezni nem is lehet, mert a példának említett kolbászárukban az adózott hús értéke a készáru értékéhez képest aránylag kicsi. À 8. §-hoz. A 8. §. (1) bekezdése természetes következménye a 2., 3. és 4. §. alapján történő adólerovásnak. A mentesség természetesen a melléktermékeknek iparcikké feldolgozva történő értékesítésére, pl. szappan, kidolgozott bőr, csont és szaru értékesítésére már nem terjed ki, mert az ilyen iparcikkekből való értékesítés útján nyert bevétel a 2. §-ban megállapított adókulcsnál, illetve a 4. §. szerint megállapított adóalapnál figyelembe véve nincs. - A 8. §. (2) bekezdése megfelel azoknak a mentességi szabályoknak, amelyek az elsőrendű élelmicikkek olcsóbbítása érdekében most is hatályban vannak. Az eddigi szabályokkal szemben azt a további mentességet tartalmazza, hogy a fűszer-, szatócs* és csemegekereskedésekben árusított húst és húsipari terméket, ideértve a szalámit is, az adó alól szintén mentesíti. A mentesség végső határa tehát az ilyen üzletekben, vagy a magánháztartásokban való felhasználása céljára történő értékesítés, míg a vendéglőkben, korcsmákban, éttermekben, kávéházakban és hasonló vállalatokban kiszolgáltatott húsételek már nem mentesek az adó alól, mert ezekben a viszonylatokban a készételek értékéhez képest az azokhoz felhasznált, adózott hús aránylag kis értéket képvisel, és gyakorlatilag szét sem választható. A 8. §. (s) bekezdésében említett mentességnek az az oka, hogy e nélkül a mentesítés nélkül az adómentes húsforgalomban előállott feldolgozatlan melléktermékek, bőr, csont, pata, szőr, bél, stb. a húsfeldolgozónál már adó alá esnének, ami a törvényjavaslat egész rendszerével ellentétes volna. A 8. §-ból mint negatívum önként következik, hogy az emberi élvezetre nem alkalmas vágási melléktermékek kereskedelmi forgalma már az 1921 : XXXIX. törvénycikk rendelkezései szerint általános forgalmi adó alá esik. így nyersbőr, gyapjú, pata, szaruanyagok, sózott vagy szárított belek ós hasonló termékek kereskedelmi forgalma után általános forgalmi adót kell fizetni. A 9. §-hoz. A 9. § értelmében az élőállat vagy a hús, illetve hentes- és mészárosipari termékek közvetítésével, bizományi értékesítésével, a bérvágásokkal, bérfeldolgozásokkal kapcsolatban elért bevételek az 1921 : XXXIX. t.-c. 30. §-a alapján általános forgalmi adó alá esnek, mert az ilyen forgalomból származó bevételek a húsforgalmi adó megállapításánál nincsenek számitásba véve. Ebből önként következik, hogy az ilyen címen lerótt adót a húsforgalmi adóba beszámítani nem lehet. ' Ä 10. §-hoz. A belföldi árunak a külföldi áruval egyenlő mértékben történő megadóztatása érdekében szükségesek a 10. §-ba foglalt intézkedések, s ezekből önként következik, hogy a vámnál 4.3%-kal megadóztatott hús és húsipari termékek további forgalma a belföldön ugyanolyan mentességet élvez, mint a belföldön vágási adó alá vont állatokból készült hasonló termékek. A 11. §~hoz. Az állatforgalmi adóból a községeket részesedés nem illette meg, míg a vágáskor fizetett általános forgalmi adó egynegyed része volt a községeknek részesedés címén átengedhető. Ez a részesedés tehát a vágáskor fizetett általános