Felsőházi irományok, 1927. X. kötet • 288-349. sz.
Irományszámok - 1927-287
2 287. szám. Melléklet a 287. számú irományhoz. Indokolás „az Országos Földbirtokrendező Bíróság ítéletén alapuló ingatlanszerzéseknek, a vitézi telkek adományozásának és alapításának, valamint az elcsatolt területen birtokuktól megfosztott magyar állampolgárok, vagy visszatelepülő volt magyar állampolgárok ingatlanszerzésének illeték» mentességéről" szóló törvényjavaslathoz. A vagyonátruházási illetékekről szóló törvényünk az ingatlanátruházásokat, a közérdekű birtokeldarabolásoktól eltekintve, semmiféle vonatkozásban nem részesítette illetékmentességben. A vagyonátruházási illetékeknél eddig elfoglalt ezt az álláspontot nem kívánom gyökeresen megváltoztatni, mégis a háború után bekövetkezett viszonyok egyes tekintetekben annyira átalakították a gazdasági élet régi megszokott formáit, hogy ma már nem egy viszonylatban föltétlenül kívánatosnak látom az eddigi alapelv részbeni módosításával az ingatlanátruházások egyes fajaira az illetékmentesség megadását. Ebben a javaslatban három ilyen, a háború előtt nem ismert ingatlanszerzési esetet kívánok az átruházási illeték alól mentesíteni, t A felmentendő átruházások első csoportja a földreform során történt földhözjuttatás. A földreformra vonatkozó alaptörvényünk, az 1920 : XXXVI. törvénycikk az Országos Földbirtokrendező Bíróság ítélete (juttatása) alapján végbemenő ingatlanátszállásokra illetékügyi rendelkezést nem tartalmazott, sőt a vonatkozó törvényjavaslat tárgyalásakor határozottan kifejezésre jutott az az elv, hogy végeredményben a reform során való földszerzés éppen olyan vagyonátruházás, mint a szabadkézből való ingatlanszerzés és így a vagyonátruházási illeték alól való mentességnek nem volna meg a jogosultsága. Abból tehát, hogy az idézett törvény az illetékmentességet kifejezetten meg nem adta, nyilvánvaló volt a törvénynek az a célzata, hogy ezek az ingatlanátszállások a rendes illetékszabály alá esnek. Mégis e kérdés fölött, amily mérvben az gyakorlati esetek kapcsán eddig már fölmerült, egyöntetű felfogás nem tudott kialakulni, sőt a jogviták egyre jobban kiéleződtek, úgyhogy e kérdésnek fölöttébb kívánatos nyugvópontrajutását ma már csak a törvényhozásnak újabb kifejezett rendelkezése hozhatja magával.