Felsőházi irományok, 1927. X. kötet • 288-349. sz.
Irományszámok - 1927-287
287. szám., 3 Ez az újabb törvényi rendelkezés azonban ma már nem lehet az 1920 : XXXVI. törvénycikk eredeti célzatának fenntartása. Ugyanis az a kép, amely a földbirtokrendezésről annak lényegben befejeződött végrehajtása után kialakult, s amely különösen a pénzügyi lebonyolításra vonatkozó szabályozásnak is a közelmúltban megtörtént közreadása óta immár teljesen áttekinthető, a megnyugvásra juttatandó illetékkérdést más megvilágításban mutatja, mint aminőben azt a földbirtokreformot előkészített alaptörvény alkotása idején látni lehetett. A mai szemlélet már nem az illetékkötelezettség mellett szól, hanem ellenkezően —különösen a visszatekintés azokra a rendkívüli nehézségekre, amelyeket a pénzügyi lebonyolítás rendjének megalapozása érdekében kellett leküzdeni — teljes mértékben az illetékmentességet indokolja. Ennélfogva az 1. §. első rendelkezésében az Országos Eöldbirtokrendező Bíróság ítélete (juttatása) alapján végbemenő ingatlanátszállásoknak kezdettől fogva, vagyis az alaptörvényig visszamenő hatállyal illetékmentessé nyilvánítását javaslom. Az illetékmentességben részesítendő ingatlanátruházási esetek második csoportja a vitézi telkek adományozása és alapítása. Az ilyen módon való ingatlanjuttatás földreform jellegével is bír, s ennélfogva közszempontból nézve egy vonalba esik az Országos Eöldbirtokrendező Bíróság ítélete (juttatása) alapján való szerzéssel, úgyhogy azok a tekintetek, amelyek az utóbbiaknak illetékmentességben részesítése mellett szólnak, egyúttal a vitézi telkek adományozásának és alapításának illetékmentességét is indokolják. De a vitézi telkek adományozásának és alapításának illetékmentessége még indokoltabb, mert ebben az intézményben a földreform jelleg csak másodsorban jön tekintetbe, elsősorban a hazáért a harctéren szerzett hősi érdemeknek jutalmazása és megörökítése az intézmény célja. Éppen ezért az 1. §. második rendelkezésében nemcsak a vitézi telkeknek az államfő részéről való adományozását javaslom illetékmentességben részesítendőnek, amely esetben tudniillik illetékszabályaink értelmében a visszterhes ingatlanátruházásokra megszabott 5 ü /ü-os ingatlan vagyonátruházási illeték lenne fizetendő, hanem mentességi szabályt javaslok a vitézi telkeknek államfői megerősítés mellett való alapítására is, amikor, ha az ingatlan tulajdonosa az alapítást nem a saját javára, hanem más javára teszi, a vagyonátruházási illetéktörvény értelmében ajándékozási illetéket is kellene fizetni. Ez az illetékmentesség természetesen kiterjedne az alapítólevélben az ingatlanon felül esetleg átruházott gazdasági felszerelés után eső illetékre is. Végül a felmentendő átruházások harmadik csoportja abból a szomorú helyzetből keletkezett, amelynél fogva országunk megcsonkítása után az utódállamoban lakó magyar véreink kénytelenek voltak ott a régi ingatlanaiktól megválni, s azok helyébe, minthogy az utódállamokban más birtok megszerzésének lehetőségétől is el vannak zárva, a csonka hazában igyekeznek új ingatlant szerezni. Ezt a szomorú mozgalmat egész általánosságban illetékmentességgel támogatni nem lehet, mert a gazdasági okok, amelyek az egyes konkrét esetekben az ingatlan elidegenítéséhez és szerzéséhez vezetnek, valamint a hatás, amelyet az elidegenítés és szerzés a felek gazdaságára gyakorol, olyan sokfélék és olyan egyéniek, hogy rendszerint nem alakul ki olyan sűrűbben ismétlődő hasonló esetsorozat, amelynek tényállását a kedvezményt nyújtani szándékozó közönséges (nem privilégiumszerű) jogszabály alapjává tenni lehetne, a nélkül, hogy az arra alapított jogszabály a szem előtt tartott cél megnyugtató betöltője helyett igazságtalanságok bő forrásának ne bizonyulhasson. Annál indokoltabb azonban, hogy legalább a mozgalomnak azok a részleges megnyilvánulásai megkapják az illetékmentességben jelentkező támogatást, amelyeknek külső tárgyi ismérvekkel annyira körüli-
