Felsőházi irományok, 1927. X. kötet • 288-349. sz.

Irományszámok - 1927-299

92 299. szám. 299. szám. A felsőház közigazgatási, valamint közjogi és törvénykezési bizottságának együttes jelentése „a közigazgatás rendezéséről" szóló 286. számú törvényjavaslat tárgyában. Tisztelt Felsőház! Közigazgatásunk alaptagozata az önkormányzat. így van ez ma, s még inkább így volt ez a múltban. Hiszen évszázadokon keresztül a törvényhatóságok s nevezetesen a vármegyék voltak a végrehajtó hatalom szervei, az egész állami közigazgatásnak egyetemes hatáskörű orgánumai. A községek csak az 1871 : XVIII. t.-c. óta részei a közigazgatás szervezetének, azelőtt jobbára földesúri hatóság alatt álló gazdasági alakulatok voltak. A községek ügye éppen ezért országos rendezés tárgya a régibb múltban nem is volt. Az 1836-iki törvényhozás foglalkozik először bizonyos szempontokból a községekkel. A szabad királyi városok már ebben a korszakban is joghatósággal felruházott helyi közületek, de jelentőségük meg se közelítette a vármegyék szerepét és jelentőségét az ország alkotmányi és közigazgatási életében. A vármegyék ugyanis nemcsak a közigazgatásnak voltak egyetemes hatáskörű törvényes szervei, „legalia potestatis executivae organa", hanem az ország politikai életének és rendi alkotmányának is fontos tényezői, az alkotmányosságnak valóságos védbástyái. így nevezi őket még az 1848 : XVI. t.-c. is. Hatáskörüket illetőleg csak a széleskörű statutumalkotási jogra, az utasításos követi rendszerre, a ius resistendi-re, az alsófokú bíráskodási hatóságra és arra kívánunk rámutatni, hogy a helyi és országos (állami) közigazgatási ügyeket egyaránt magukválasztotta tisztviselőkkel intézték. Az 1848/49. évi szabadságharcot követő abszolút korszak megszűntével meginduló újabb alkotmányos törvényhozás az 1870 : XLII. t.-c.-ben s majd a most is érvényben lévő 1886 : XXI. t.-c.-ben újabb alapokon szabályozta a törvényhatóságok hatáskörét, az 1848-ban felállított felelős minisztérium működésével való összeegyeztetés céljának szemelőtt tartásával jelentékeny, sőt bizonyos szempontból túlzott felügyeleti hatáskört biztosítván az országos központi kormánynak. Az erős centralizáló törekvés, melynek a publicisztikában is jelentős támogatói akadtak, félre nem ismerhető módon nyilatkozik meg az 1886 : XXI. t.-c.-ben