Felsőházi irományok, 1927. IX. kötet • 258-286. sz.

Irományszámok - 1927-259

6 259. szám. Melléklet a 259, számú irományhoz* Indokolás „a bírói végrehajtásra vonatkozó egyes rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről" szóló törvényjavaslathoz. A törvényjavaslat legfőbb rendelkezése a katonai legénységhez tartozók illetményei javára ma fennálló végrehajtási mentesség részleges megszüntetése. Az 1908 : XLI. t.-c. — Végrehajtási Novella — 12. §-ának utolsó bekezdése ugyanis azt rendeli, hogy a katonai legénység járandóságai végrehajtás alá nem vonhatók. Az 1908 : XLI. törvénycikkbe a szóbanlevő rendelkezést az igazságügyi bizottság javaslata alapján vette fel a törvényhozás. Az igazságügyi bizottság a rendelkezést a következőkkel indokolja : „Ezek a járandóságok oly csekélyek és a katonai legénységnek azokra annyira szüksége van, hogy végrehajtás tárgyául nem szolgálhatnak." Szociális és etikai szempontokból már régóta mutatkozott a szüksége annak, hogy ez a teljes mentesség megszüntettessék és a feleséget, fel- vagy lemenő ágbeli rokonokat, valamint a házasságon kívüli gyermekeket megillető tartásdíjaknak katonai legénységi egyénekkel szemben való behajtása lehetségessé váljék. Minthogy az önkéntes jelentkezésre alapított kiegészítési rendszerbevezetése óta a katonai legénység illetményei némileg javultak, elérkezettnek látszik az időpont a katonai legénységi illetmények végrehajtás alóli mentességének revizió alá vételére. Habár a teljes mentesség fenntartása többé már nem is indokolt, mégis a kérdés különleges rendezésére van szükség, mert — mint alább ki fogom fejteni — a végrehajtás alá vonhatóság mértéke tekintetében a katonai legénységet az egyéb közszolgállati alkalmazottaktól ma is eltérő elbánásban kell részesíteni. Minthogy a csendőrség, vámőrség és folyamőrség sok más tekintetben is a honvédlegénységgel egy tekintet alá esik és minthogy a rendőrlegénység illetményei a csendőrlegénységéivel egyenlők, indokolt a végrehajtás alóli mentességüknek egyenlő szabályozása is. A végrehajtás alóli mentesség megszüntetése folytán felmerül az a kérdés, hogy milyen követelések tekintetében engedjünk az illetményekből kielégítést keresni és hogy az illetményeknek milyen hányadát engedjük igénybe venni. Nem volna ugyanis helyes a szóbanlevő legénységi illetményekből mindennemű követelés fejében kielégítést adni. Nem történik ez más közszolgálati alkal-