Felsőházi irományok, 1927. IX. kötet • 258-286. sz.

Irományszámok - 1927-275

275. szám. 121 Már egymagában az a körülmény, hogy a hatósági kezelésbe vételhez a m. kir. minisztérium határozata szükséges, mutatja azt, hogy a törvényjavaslat a hatósági kezelésbe vételt a legkivételesebb esetekre tartotta fenn. Indokolja a minisztertanács hatáskörét, hogy a hatósági kezelésnek az államra gazdasági következményei lehetnek. A hatósági kezelés megszűnik akkor, ha a tulajdonos (vállalkozó) az ásványva

gy gyógyvízforrásnak a közegészségügyi érdekeket kielégítő kezelésére biztosítékot nyújt vagy az ásvány- vagy gyógyvízforrás állagának védelmére szükséges munkálatokat elvégezteti. Oly gyógyfürdő vagy éghajlati gyógyintézet, amely ásvány- vagy gyógyvízforrás felhasználása nélkül működik, hatósági kezelésbe nem vehető, mert azok helytelen kezelése, amennyiben nem a közegészséget veszélyeztető módon történik, nem okoz pótolhatlan veszteséget, közegészségellenes kezelésük esetében pedig a gyógyfürdő (éghajlati gyógyintézet) működésének ideiglenes felfüggesztése, esetleg engedélyének megvonása (9. §.) is eléggé megvédi a közérdeket. A 40. §-hoz. Míg az 1876 : XIV. t.-c. 170. §-a első bekezdésének 2. pontjában foglaltak szerint a „fürdészeti" ügy javítására, illetőleg rendezésére vonatkozó rendszabályok indítványozása az Országos Közegészségi Tanács hatáskörébe tartozik, addig a törvényjavaslat, tekintettel a kérdés fontosságára és különleges természetére, végül a szakszempontok minél hathatósabb érvényre emelésére, külön véleményező és indítványozó testületet is szervez, amelynek címe : Országos Forrás- és Fürdőügyi Bizottság. Ennek a bizottságnak megalapítása nem zárja ki az Országos Közegészségi Tanács közegészségi szempontból szükséges jogkörét, azonban e tárgykörbe tartozó fontosabb intézkedés megtétele előtt az Országos Forrás- és Fürdőügyi Bizottság véleményét is ki kell kérni. A bizottság a gyógyfürdőkre, az éghajlati gyógyintézetekre, a gyógyhelyekre, az üdülőhelyekre, továbbá az ásvány- és gyógyvízforrásokra vonatkozó kérdések szakszerű tárgyalása céljából, mint véleményező és indítványozó testület működik. A bizottság elnöke a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter, másodelnökét és tagjait a szakférfiak és az érdekeltek köréből am. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter nevezi ki. A bizottságnak egy-egy tagját a m. kir. földmívelésügyi, a m. kir. kereskedelemügyi, a m. kir. igazságügyi, a m. kir. belügyi és a m. kir. pénzügyminiszternek, továbbá Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságának, az Országos Társadalombiztosító Intézet és a Magánalkalmazottak Biztosító Intézete igazgatóságának és az Országos Közegészségi Tanácsnak kijelölése alapján kell kinevezni. Mivel a törvényjavaslat célja, hogy a szakmabeli érdekeltség, valamint a most szabályozott anyaggal elméletileg és gyakorlatilag foglalkozó testületek és egyesületek is képviselve legyenek : a végrehajtási rendeletben a kijelölési jog ezek számára is biztosíttatni fog. így rá kell mutatni az Országos Idegenforgalmi Tanácsra, a kir. Balatoni Intéző Bizottságra, nemkülönben az Országos Balneológiai Egyesületre, a Balatoni Szövetségre, Budapest Fürdőváros Egyesületre stb., amelyeknek mint rendelettel megalapított testületeknek vagy Önkéntes társulás útján létrejött egyesületeknek kijelölési joga a törvényben biztosítható nem volt. A 41. §-hoz. A gyógyfürdőkről, az éghajlati gyógyintézetekről, a gyógyhelyekről, az üdülőhelyekről, az ásványvizekről és a gyógyvizekről, végül a forrástermékekről a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter törzskönyvet vezettet. Ennek a törzskönyvnek nemcsak közigazgatási, hanem tudományos szempontból is igen nagy jelentősége lesz. Ugyanis a gyógyfürdőkre és az éghajlati Felsőházi iromány. 1927—1932. IX. kötet. 16