Felsőházi irományok, 1927. IX. kötet • 258-286. sz.
Irományszámok - 1927-275
10 8 275. szám. engedélyezésének feltételei a valóságban megvannak. A rendelkezésnek célja ugyanis az, hogy megvédje egyrészt a közönséget a megtévesztéstől, másrészt a gyógyfürdőket (éghajlatifgyógyintézeteket) a megtévesztő elnevezés által okozható tisztességtelen versenytől. Az engedélyező rendelet azt is megállapítja, hogy a folyamodó gyógyfürdő vagy pedig éghajlati gyógyintézet közhasználatba vételére kap-e engedélyt. A 8. §-hoz. A javaslat a gyógyfürdőnek és az éghajlati gyógyintézetnek közvetlen felügyeletét a törvényhatóságra, egészségügyi főfelügyeletét pedig a népjóléti és munkaügyi miniszterre kívánja ruházni. Ez a rendelkezés megfelel a jelenlegi jogállapotnak. További kérdés, hogy a törvényhatóság ezt a felügyeletet mely szervei és közegei útján gyakorolja. A javaslat ebben a kérdésben nem foglal állást, mert célszerűbbnek látszik, hogy ezt a kérdést minden esetben a közigazgatásra vonatkozó törvények rendezzék, egységes szempontok szerint állapítva meg a törvényhatóság egyes szerveinek és közegeinek hatáskörét. Jelenleg az 1876 : XIV. t.-c. 157. §. I) pontja szerint a törvényhatóság első tisztviselője engedélyezi a fürdői gyógydíjak szedését és ő intézkedik a gyógyfürdőknek a szegények által való használhatása iránt, általában pedig az idézett törvény, 106. §-a szerint a fürdők annak a törvényhatóságnak felügyelete alá tartoznak, amelynek területén vannak. A 9. §-hoz. A gyógyfürdő (éghajlati gyógyintézet) közegészségügyi szempontok szerint való vezetésének legerősebb biztosítéka az, hogy az engedély visszavonható és a gyógyfürdő (éghajlati gyógyintézet) bezárása elrendelhető. A 6. §-ban részletezett feltételeknek ugyanis nem csak a közhasználatba vétel megkezdésének időpontjában kell biztosítva lenniök, hanem mindaddig, amíg az intézmény a közegészségügy szolgálatában áll. Ha tehát ezek a feltételek megszűnnek, a felügyeletet gyakorló törvényhatóság vagy a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter a hiányok pótlására a tulajdonost (a vállalkozót) felhívja. A felhívásban a hiányok pótlására olyan időt kell megszabni, hogy az a szükséges intézkedésre elégséges legyen.^ Ezt a felhívási időt, valamint a felhívás módját egyébként a 46. §. alapján a népjóléti és munkaügyi miniszter rendelete fogja szabályozni. Csak akkor, ha a hiánypótlásra vonatkozó felhívás, a kitűzött határidőben eredménytelen marad vagy ha a gyógyfürdő (éghajlati gyógyintézet) tulajdonosa (vállalkozója) a törvény, a rendeletek és a szabályzatok rendelkezéseit a figyelmeztetés ellenére ismételten megszegi vagy e rendelkezések megtartásáról nem gondoskodik, kerülhet sor szigorúbb rendszabály alkalmazására. Ebben az esetben a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter meghallgatván a törvényhatóságot, az Országos Közegészségi Tanácsot és az Országos Forrás- és Fürdőügyi Bizottságot, az engedély visszavonását, valamint a gyógyfürdő (éghajlati gyógyintézet) bezárását rendelheti el. 0 A törvényjavaslat tehát újabb biztosítékokat nyújt a gyógyfürdők (éghajlati gyógyintézetek) tulajdonosainak (vállalkozóinak) az eddigi jogállapottal szemben, amely minden alakszerűség betartása nélkül lehetővé teszi a gyógyfürdő (éghajlati gyógyintézet) bezárását. Sürgős szükség esetében a gyógyfürdő (éghajlati gyógyintézet) működésének ideiglenes felfüggesztését is csak a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter rendelheti el, azonban ilyenkor a közönség egészségének védelme érdekében az előbb említett testületek véleményét nem várhatja meg és ezekét: csak a-rendszabály foganatosítása után hallgatja meg. ßÄjjsJ A működés ideiglenes felfüggesztése csak a hiányok vagy a mulasztások megszüntetéséig, legfeljebb azonban a törvényhatóság vagy az Országos Köáeggszségi
