Felsőházi irományok, 1927. IX. kötet • 258-286. sz.
Irományszámok - 1927-275
98 275, szám. rendelkezései szerint gazdasági rendszeres üzemterv alapján kell kezelni, ami kizárja a környező erdők szükségtelen kivágását. A gyógyfürdőknek (éghajlati gyógyintézeteknek) gyógyító hatását kiegészítik azok az orvosi rendeletre előírt séták, amelyeket a gyógyhelylátogatók a gyógyfürdőt (éghajlati gyógyintézetet) környező vidéken, főleg az erdőkben, tesznek. Ennek biztosítása végett a törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy a gyógyhelyi bizottságnak (fürdőegyesület választmányának), illetőleg a gyógyfürdő (éghajlati gyógyintézet) tulajdonosának kívánságára a külső védőöv területén a gyógy hely látogatók használatára gyalogutakat hasítsanak ki. A gyalogutak kihasítása anyagi kárpótlással jár és ha a gyógyhely ennek a megnevezésének használatára való jogosultságát elveszti vagy ha a szolgalmi jog létesítésének alapjául szolgáló körülmények megváltoztak vagy megszűntek, mind a belső, mind a külső védőövek megszűnnek. XXI. Az üdülőhelyek olyan egészségügyi intézmények, amelyeknek célja az egészség megelőző védelme. Üdülőhely az a település, amelyet kedvező természeti fekvése alkalmassá tesz arra, hogy az év nagy részét zárt helyen töltő városi lakos pihenhessen s ott tartózkodása alatt idejét napon, tiszta levegőn vagy üdítő folyóvagy tóvízben tölthesse. Az üdülőtelepek látogatása az üdülni szándékozók vagyoni állapotától, egészségétől, előszeretetétől, egyéni hajlamaitól függ. A környezetváltozáson kívül, amelyik az üdülésnek egyik legfontosabb alapeleme, szükséges, hogy az üdülőhely éghajlati sajátságai, a levegő tisztasága, a kellemes hőmérséklet, a fokozott inszoláció és a dús, lehetőleg erdős növényzet is elősegítsék az üdülés preventív egészségügyi hatását. A mai Magyarország üdülőhelyekben igen gazdag. Amint fentebb felsoroltam, különösen tóparti és folyóparti üdülőtelepek vannak nagy számban. A Balaton, a Velencei-tó partjai, a Duna és a Tisza melléke mind alkalmasak az üdülésre. Habár szubalpin éghajlatú, hegyi levegőjű helyeink alig vannak, a Bakony, a Mecsek, Nyugat-Magyarország dombvidéke, különösen pedig a Mátra számos, ebből a szempontból eddig még fel nem fedezett falvai kínálkoznak megfelelő üdülőhelyül. Reájuk azok a szabályok, amelyek a gyógyhelyekre vonatkoznak, a maguk egészében nem alkalmazhatók. A törvényjavaslat tehát felhatalmazást ad a m. kir. minisztériumnak, hogy a gyógyhelyekre vonatkozó szabályokat az üdülőhelyekre megfelelően alkalmazza, hatályukat egészen vagy megfelelő módosításokkal az üdülőhelyekre kiterjessze. Ha egyrészről figyelembe vesszük, hogy az üdülésre szoruló közönség igénye, vagyoni helyzete, egészségi állapota mennyire eltérő, másrészről számításba vesszük, hogy üdülőhelyeink közlekedés, kultúra, építkezés, egészségügyi feltételek, gazdasági viszonyok, fekvés és gyógyjavallatok szempontjából mennyire eltérők egymástól, nyilvánvaló, hogy az üdülőhelyek különbözősége szerint a rendeleteknek egész sorozata fogja ezt a kérdést megoldani és a törvényjavaslat felhatalmazása alapján az életviszonyoknak megfelelően szabályozni. XXII. Különös figyelmet érdemel hazánk természeti kincsei között a Balaton, amelyik mellett a gyógyfürdőknek és az üdülőhelyeknek egész sorozata működik. Közép-Európának ez a legnagyobb tava 690 km. 2 kiterjedésű, parthossza 196 km. A Balaton partja a legnagyobb különbségeket mutatja. Északnyugati partja dombos, hirtelen mélyül, a medre köves, sok helyütt iszapos, néhol nádasok szegélyezik. Délkeleti partja csaknem teljesen sík, enyhén ereszkedik, finom fövénynyel borított, fürdésre, napozásra és általában üdülésre kiválóan alkalmas. (Lásd a XVII. számú térképet.)
