Felsőházi irományok, 1927. IX. kötet • 258-286. sz.
Irományszámok - 1927-275
275 szám. 99 Gyógyfürdőinek száma 7, üdülőhelyeinek száma pedig 26. Ezek a gyógyfürdők, különösen pedig az üdülőhelyek kultúrájuk, egészségügyi berendezéseik, közlekedési viszonyaik szempontjából egymástól jelentősen eltérnek. A törvénynek a gyógyhelyekre vonatkozó rendelkezései módot adnak arra, hogy a Balaton mellett működő gyógy- és üdülőhelyek a kellő anyagi erőkhöz juthassanak. Míg eddig a gyógyhelyi díjak, valamint a fürdőegyesületek tagdíjai nem voltak elégségesek a közműveknek, így vízvezetékeknek, utaknak, parkoknak, fürdőintézeteknek, csatornázásnak és világításnak megvalósításához szükséges anyagi erők előteremtéséhez, a javaslatnak a községi pótadórészesedésre vonatkozó rendelkezése (16. §.) több százezer pengő hozzájárulást s az évi összeg 10—20-szorosának megfelelő hitelalapot fog biztosítani ezeknek a hiányoknak a megszüntetésére. Az ivó vízhiánnyal csaknem egyenértékű baja a Balaton vidékének, különösen a somogyi részen, partjának kopársága ; a védőövekre vonatkozó rendelkezések elégségesek lesznek az erdősítés előmozdítására és a tájképi szépségek védelmére. A törvényjavaslatban biztosított kedvezmények a Balaton vidékének fejlődését előreláthatóan jelentősen elő fogják mozdítani, nemcsak ennek a vidéknek, hanem az ország közgazdaságának mérhetetlen előnyére. Azt a jelentőséget, amelyet a Balatonmentén fekvő tóparti, valamint ásványos vízgyógyfürdők a magyar gyógyfürdőügyben jelentenek, kiemeli a törvényjavaslat 45. §-ának második bekezdése, amelyik lehetővé teszi, hogy a minisztérium e törvényjavaslatnak a gyógyhelyekre és az üdülőhelyekre vonatkozó rendelkezéseit a Balaton partja mentén. módosításokkal léptesse életbe. Ez a felhatalmazás lehetővé teszi nemcsak az egész Balaton érdekeinek különleges figyelembe vételét, hanem módot ad arra is, hogy a balatonmenti gyógy- és üdülőhelyek különböző viszonyaira a kibocsátott rendeletek eltérő szabályokat írjanak elő. XXIII. A törvényjavaslat legutóbb hivatkozott §-a a gyógyhelyekre és az üdülőhelyekre vonatkozó szabályok tekintetében különleges elbírálásban kívánja részesíteni Budapest székesfővárost (Lásd a XVIII. számú térképet) is. Nincs a kontinensen oly város, amely Budapesttel ásvány- és gyógyvizeinek száma, különbözősége, fekvésének szépsége, fürdőinek történeti patinája tekintetében versenyre kelhetne. Kilenc forró és négy langyos thermája van, hév vízforrásai naponként több, mint 600.000 hektoliter vizet szolgáltatnak. A hévvízforrások a geológiai feltevések szerint közös, medencéből táplálkoznak és az a dolomit, amelyik a főváros hévvizeinek közös gyűjtőhelye, nyugatról kelet felé lépcsőzetesen lejt. Ez a dolomitréteg Budán csaknem a felszínig terjed, a Városligetben pedig 809 méterre sülyed a tenger színe alá, tehát vízmennyisége a budai részeken könnyebben felhasználható, míg a Duna balpartján csak költséges fúrásokkal hozzáférhető. Budapest hévvízforrásai négy csoportba oszthatók : I. Gellérthegyi csoport (Gellért-, Rudas-, Rácfürdők és a Hungária forrás). II. Józsefhegyi csoport (Király-, Lukács-, Császár- és Margitszigeti fürdők). III. Északi langyosforrások (Római- és Csillaghegyi-fürdők, Kerékcsárdai és Bründl-f orrás). IV. Városligeti csoport (Széchényi-fürdő). Másik különlegessége Budapestnek az, hogy a világ leggazdagabb keserűvíztelepe, amelynek termelése a külföldön és világszerte elismert kiviteli cikkünk. Keserűvízforrásait öt csoportba oszthatjuk : 1. Dobogókői csoport (Hunyadi János 184 kúttal, napi 100.000 liter vízbőséggel, Mária Terézia) forrásai ; 2. Őrmezei csoport (Apenta, Corvin Mátyás, Ferenc József, Hunyadi László, Pannónia, Rákóczi Ferenc, Viktória) forrásai ; 13*
