Felsőházi irományok, 1927. IX. kötet • 258-286. sz.
Irományszámok - 1927-275
92 275. szám. gyógyintézet) különleges szempontjait és a közegészségügyi érdeket. Természetesen, ha az engedély megvonása után a kifogásolt hiányokat pótolják, a gyógyfürdő (éghajlati gyógyintézet) tulajdonosának (vállalkozójának) az engedély újabb megadására van igénye. Mivel ezeknek a testületeknek meghallgatása hosszabb időt vesz igénybe, sürgős szükség esetében a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter a gyógyfürdő (éghajlati gyógyintézet) működését ideiglenesen felfüggesztheti. Ez a rendelkezés is biztosítékot jelent a gyógyfürdő (éghajlati gyógyintézet) tulajdonosának (vállalkozójának), mert ezt az intézkedést maga az egészségügy legfőbb hatósága, a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter is csak sürgős szükség esetében teheti meg. XV. A törvényjavaslat a gyógyfürdők és az éghajlati gyógyintézetek fejlődését és működését, amint már említettem, belterjes és külterjes irányban iparkodik rendelkezéseivel előmozdítani. Belterjes rendelkezései a javaslatnak : hogy a környező területet összhangba hozza a gyógyfürdő (éghajlati gyógyintézet) érdekeivel. Egyrészről különleges közigazgatási szervezetet ad a környező területnek vagyis gyógyhely létesítésére ad módot, másrészről pedig a gyógyfürdő (éghajlati gyógyintézet) részére védőöveket biztosít és ingatlanok kisajátítását teszi a gyógyhelyeken működő ilynemű intézmények fejlesztése vagy ilyenek létesítése céljából lehetővé. Belterjesen mozdítják elő a gyógyhelyen működő, tehát magasabb jelentőségű gyógyfürdők (éghajlati gyógyintézetek) érdekeit a törvényjavaslatnak azok a rendelkezései is, amelyek anyagi előnyöket, bevételi forrásokat biztosítanak : így gyógyhelyi díjat rendszeresítenek, a községi pótadó egy részét a gyógyhely céljaira lekötik, végül a közérdekű munkálatok elvégzésére érdekeltségi kör alakítását teszik lehetővé. Más anyagi előnyök a különböző adómentességek (42., 43. §.). XVI. A gyógyfürdő (éghajlati gyógyintézet) érdekeinek előmozdítása szempontjából lényeges újítás a gyógyhely megnevezés használata. A közegészségügy rendezéséről szóló 1876 : XIV. t.-c, valamint az e törvény alapján kibocsátott rendeletek nem tettek különbséget a gyógyfürdő mint gyógyintézet és a körülötte elterülő, különleges közigazgatási elbírálást kívánó terület között, amennyiben mind a kettőt gyógyfürdőnek nevezték. Ebből a közös megnevezésből sok visszásság származott, ami főleg az egyes gyógyfürdőkre vonatkozó szabályrendeletek jóváhagyásánál mutatkozott. így ezek a szabályrendeletek az egészségügyi intézet magánjogi értelemben vett tulajdonosát gyógyfürdő tulajdonosnak nevezik, ami azt a látszatot kelthette, hogy a közigazgatási értelemben vett gyógyfürdőnek is a magánszemély a tulajdonosa. Ennek a közös megnevezésnek számos hátránya volt, azonkívül, hogy a gyógyfürdőkre vonatkozó törvényhatósági szabályrendeletek értelmezését sok tekintetben megnehezítette. Épp azért fontos a törvényjavaslatnak az a meghatározása, amelyik szabatosan elválasztja egymástól a gyógyfürdőnek (éghajlati gyógyintézetnek) mint magántulajdonban lévő egészségügyi intézménynek és a gyógyhelynek mint közegészségügyi szempontból alkotott közigazgatási egységnek a fogalmát. Gyógyhely megnevezés engedélyezésének csak akkor van helye, ha a gyógyfürdő (éghajlati gyógyintézet) gazdasági és egészségügyi jelentősége olyan, hogy hatását kiterjeszti a körülötte keletkezett településre vagy az őt környező területre. Ilyenkor az illető terület a gyógyfürdő, illetőleg az éghajlati gyógyintézet céljait szolgálja. A gyógyhelynek két eleme van : az egyik a gyógyfürdő (éghajlati gyógyintézet), a másik az őt környező terület, amelyek együttesen különleges közigazgatási intézményt alkotnak.
