Felsőházi irományok, 1927. IX. kötet • 258-286. sz.
Irományszámok - 1927-275
275. szám. 9t gyógyintézetnél pedig a kedvező éghajlati viszonyokat. A kedvező éghajlati viszonyok közül fontos tényezők : a légnyomás, a levegő tisztasága, a levegő víztartalma,. az általános hőmérséklet, a légáramlatok és a fénybehatás (inszoláció). A másik tényező a megfelelő gyógyítóberendezés : a kor színvonalán álló és az orvosi tudomány követelményeinek megfelelő gyógyítóeszközök, gépek, készülékek, különösen pedig az orvosi tudomány követelményeinek megfelelő rendszeres kezelést alkalmazó orvos. Egymagában egyik tényező sem elégséges ahhoz, hogy akár a gyógyfürdő, akár az éghajlati gyógyintézet megnevezés használatának engedélyezésére jogalapot adjon. A gyógyfürdőket és az éghajlati gyógyintézeteket csak a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter engedélye alapján szabad a közönség számára megnyitni. Éppen az a körülmény, amelyre már reámutattam, az t. i., hogy a gyógyfürdők és az éghajlati gyógyintézetek elsősorban egészségügyi intézmények, múlhatatlanul szükségessé teszi, hogy közhasználatba vételük előtt megállapíttassék, vájjon megvannak-e a megfelelő közegészségügyi hatás biztosítékai. Ezt célozza a népjóléti és munkaügyi miniszter megnyitási engedélyének megállapítása. Ehhez pedig az szükséges, hogy az arra jogosított tulajdonos vagy az intézmény vállalkozója kérje az engedély megadását és igazolja a megszabott kellékeket. Természetesen a tulajdonossal egyenlő elbírálás alá esik a hitbizományi haszonélvező s az egyházi javadalmas'. Ilyenkor azonban annak a hatóságnak, illetőleg testületnek a hozzájárulását is meg kell szerezni, aki az ingatlan állagát megváltoztató intézkedéseket illetően hozzájárulást adni jogosított. A feltételeket a törvényjavaslat nem állapítja meg kimerítő felsorolással, hanem csak általános irányelveket ad. A feltételek között mindenesetre igazolni kell azt, hogy a gyógyfürdő, illetőleg az éghajlati gyógyintézet jellegét megalapító két tényező, t. i. a természetes és a mesterséges gyógytényezők megvannak, továbbá, hogy megvannak a betegek ellátásához szükséges egészségügyi, rendészeti, élelmezési, forgalmi előfeltételek is. Igazolni kell tehát elsősorban, hogy a fürdőnek gyógyforrása vagy forrásterméke vagy a folyó- vagy tó víznek a fürdő berendezése útján igénybevett használati módja vagy a hely éghajlata betegségek gyógyítására alkalmas, főleg pedig, hogy az intézetet megfelelően képesített orvos vezeti, hogy az intézetnek megvannak a gyógyítás céljából szükséges korszerű felszerelései. Ezeknek a feltételeknek részletezése a miniszteri rendelet feladata. Ezek a feltételek ugyanis a folyton változó viszonyok és a balneológia fejlődése következtében rövid időközökben módosulhatnak, míg a törvényhozási intézkedések megtétele, a törvények módosítása hosszabb időbe kerülhet, amire példát szolgáltat éppen ez a javaslat is, amely több, mint öt évtizedet váratott magára. Ezzel szemben a törvényes felhatalmazás alapján kibocsátott rendeletek nyomon követhetik az életviszonyoknak minden megváltozását. Mivel a gyógyfürdő, valamint az éghajlati gyógyintézet egészségügyi intézmények : fennállásuk és működésük csak addig tarthat, amíg az egészségügyi érdekekkel ellentétbe nem kerülnek. Ha tehát a gyógyfürdő (éghajlati gyógyintézet) engedélyezésének feltételei egészen vagy részben megszűntek, a felügyeletet gyakorló törvényhatóságnak vagy a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszternek hiánypótlásra fel kell hívni a tulajdonost (a vállalkozót). A törvényjavaslat az eddigi jogállapottal szemben biztosítékot kíván nyújtani a gyógyfürdő (éghajlati gyógyintézet) tulajdonosának : t. i. az engedélyt csak a törvényhatóság, az Országos Közegészségi Tanács és az Országos Eorrás- és Fürdőügyi Bizottság meghallgatása után lehet megvonni. Ez a három testület véleményében kifejezésre juttatja a közérdeket, a gyógyfürdő (éghajlati 12*
