Felsőházi irományok, 1927. VIII. kötet • 235-257. sz.
Irományszámok - 1927-235
66 235. szám. betarthassa azokat a korlátokat, amelyeket a saját viszonyai és érdekei kívánnak. Ezt különösen annak a módszernek alkalmazása is lehetővé teszi, amely szerint igen sok kérdésnek szabályozása olyan határozmánnyal pótoltatik, amely az államok közötti külön megállapodásokra bizza az intézkedések megállapítását. Az ezekben megnyilvánuló célzat félreismerhetetlenül az, hogy most oly mű létesíttessék, melytől a nemzetközi forgalomnak ugyancsak az adott viszonyok közt lehetséges mértékben való előmozdítása várható, amely azonban igen széles körök együttműködését megindítani alkalmas. A nemzetközi forgalomnak ettől várható fellendülése pedig előkészíti a talajt arra, hogy később radikálisabb és egyöntetűbb szabályozások lehetségesek legyenek. Ami Magyarország érdekeit illeti, önként* értetődőleg csak kívánatosnak mondható, hogy a jelzett célzatok értelmében leendő nemzetközi forgalomnak olyan fejlesztése megvalósuljon, amilyen az Egyezménytől már ennek mai tartalma mellett is várható. Ezért és mert azok a kötelezettségek, amelyeket Magyarország az Egyezményhez való hozzájárulásával — kölcsönösség fejében — vállal, aggályos mértókűeknek egyáltalán nem mondhatók, sőt részben a nemzetközi forgalom érdekében külön egyezmények útján vállalt kötelezettségeinek mértékét el sem érik, megokoltnak mondható, hogy Magyarország is ratifikálja és életbeléptesse a szóbanlevő Egyezményt. b) A tengeri kikötők ügyének nemzetközi szabályozása tárgyában megkötött Egyezményhez tartozó Szabályzat értelmében minden szerződő állam hajói a saját nemzeti lobogót viselő hajókkal vagy bármely más állam hajóival egyenlő elbánásban részesítendők a tengeri kereskedelmi hajók által látogatott kikötőkbe való belépés, s a kikötőnek és berendezéseinek használata szempontjából. Ez az egyenlő elbánás kiterjed a kikötőkben szedett bárminemű illetékekre és díjakra, úgyszintén a vámokra, községi és fogyasztási adókra, s a kikötői be- és kiviteli áruforgalom járulékos költségeire. (1., 2. és 5. cikk.) A kikötői hatóságok szabad működése a kikötők igazgatása tekintetében érintetlen marad. (3. cikk.) Az illetékek, díjak, rendészeti és üzemszabályzatok közzéteendők és a kikötőben az érdekelteknek rendelkezésre tartandók. (4. cikk.) Az Egyezményhez való csatlakozás maga után vonja a nemzetközi vasútügy tárgyában megkötött genfi Egyezményhez tartozó Szabályzat 4., 20., 21. és 22. cikke ama rendelkezéseinek kötelező alkalmazását, melyek valamely tengeri kikötőből való vagy ily kikötőbe irányuló szállításra vonatkoznak. (6. cikk.) A tengeri kikötőben szedett vámtételek nem haladhatják meg az ugyanazon államnak valamely más vámhatárán szedett ugyanolyan természetű vámtételeket. (7. cikk.) Az Egyezmény megsértése esetén retorzió alkalmazható, s a vitás ügy az állandó Nemzetközi Bíróság elé vihető. (8. cikk.) A parthajózás ki van véve a Szabályzat rendelkezései alól ; minden csatlakozó állam belátása szerint szervezheti vagy szabályozhatja a vontató és kalauzszolgálatot. (9—11. cikk.) A kivándorló-szállítás szabályozásának joga szintén fenntartható. (12. cikk.) A magyar kormány az ezen Egyezmény megerősítő okmányának a Nemzetek Szövetsége Főtitkárához való eljuttatása alkalmával ily fenntartó nyilatkozatot szándékozik tenni. A hadi és légi erő céljára szolgáló vagy bármely címen közhatalmat gyakorló, továbbá halászhajók, s azok halászati termékei nem esnek a szabályozás körébe. (13. és 14. cikk.)
