Felsőházi irományok, 1927. VIII. kötet • 235-257. sz.
Irományszámok - 1927-235
235. szám. 67 Ha az Egyezményhez csatlakozott valamely állam tengeri kikötői egyikének meghatározott szakaszán egy más állam részére különleges jogokat biztosít, a többi csatlakozó állam nem igényelhet hasonló jogokat az egyezmény alapján. (15. cikk.) • Állambiztonsági okokból a Szabályzat 2—7. cikkének rendelkezéseitől el lehet térni. (16. cikk.) Az Egyezmény nem kötelezi a csatlakozó államokat a behozatalból egészségi, vagy közbiztonsági okból, úgyszintén az átvitelből a nemzeti törvények értelmében kitiltott személyeknek és áruknak beengedésére. (17. cikk.) A hadviselők és semlegesek jogai és kötelességei nem esnek az Egyezményben kifejezésre jutó szabályozás körébe. (18. cikk.) A szerződő államok az 1923. évi december hó 9-én érvényben volt egyéb egyezményeket, úgyszintén a tengeri kikötők teljes vagy részleges használata tárgyában ez időpont előtt adott engedélyeket összhangba fogják hozni a szóbanlevő egyezménnyel. (19. cikk.) A kikötők használata tárgyában érvényben levő s az ezen. Szabályzatban foglalt elvekkel összeegyeztetnetően engedélyezett nagyobb könnyítések továbbra is érvényben maradnak és ily könnyítések a jövőben is engedélyezhetők. (20. cikk.) A Szabályzat a felmerülő vitás ügyek elintézéséről akként rendelkezik, hogy az ily ügyeknek döntőbíróság vagy az Állandó Nemzetközi Bíróság elé vitele előtt azok a Nemzetek Szövetségének megfelelő szerve elé térj esztendők. (21. cikk.) A Szabályzat részletesen körvonalozza a döntőbírósági eljárást. (22. cikk.) Ez a Szabályzat a valamely szuverén állam részét alkotó, vagy annak fennhatósága alá tartozó területeknek egymással szemben fennálló jogait vagy kötelezettségeit nem szabályozza és nem érinti a szerződő államok ama jogait és kötelességeit, melyek azokat mint a Nemzetek Szövetségének tagját megilletik, illetőleg terhelik. (23. és 24. cikk.) Az Egyezményhez tartozó aláírási jegyzőkönyv kiterjeszti az egyezmény hatályát a védelmi kikötőkre, elfogadja a brit képviseletnek a Pilotage Act 24. cikkéből folyólag tett fenntartását, érvényben tartja a tengeri ügynökökre vonatkozólag a francia törvényhozás részéről megállapított kötelezettségeket, hangsúlyozza az egyezmény érvényességét a kikötővel nem rendelkező államokkal szemben, s végül kiemeli, hogy ha egy államnak vagy területnek, melyre az egyezmény nem nyer alkalmazást, ugyanolyan lobogója vagy nemzetisége van, mint egy szerződő államnak, ez az állam vagy ez a terület nem hivatkozhatik semminemű oly jogra, melyet ez az egyezmény a szerződő államok lobogója és honosai részére biztosít. Mint az előadottakból kitűnik, a tengeri kikötők használatára vonatkozó Egyezmény a szerződő államok részére egyenlő elbánást biztosít a tengeri kikötők használata szempontjából és így Magyarországra nézve előnyös az Egyezmény megerősítése. Ezek után áttérve magára a törvényjavaslat szövegére, az 1. §-t illetőleg indokolásul azt kell kiemelnem, hogy a szóbanforgó két nemzetközi egyezménynek az ország törvényei közé való iktatás útján való megerősítése annak folytán mutatkozott indokoltnak, hogy ezek az Egyezmények olyan tárgyakat érintenek, amelyeknek szabályozása részben fontosságuknál fogva, részben pedig alkotmányjogi elvekből kifolyólag törvényhozási útra tartozik. u*
