Felsőházi irományok, 1927. VIII. kötet • 235-257. sz.
Irományszámok - 1927-235
235. szám. 66 azoknál a fuvarozásoknál is tekintetbe kell venni a 21. cikk határozmány ait, amelyek valamely állam területére szorítkozó szerződés alapján történnek, de nemzetközi viszonylatban lebonyolódó összfuvarozásnak képezik részét. * Ami a 25—27. cikkeket illeti, a vasutaknak egymásközötti vonatkozásában pénzügyi szempontokból ugyanazon elvek érvényesítését célozzák, amelyek a vasúti áruforgalomra vonatkozó (berni) nemzetközi egyezményben is meg vannak állapítva. A 28. cikk tartalma annyiban hézagot pótol, hogy az árfolyamkülönbözetek ügyét behatóan és helyesen szabályozza. Az ,,általános rendelkezések" című hatodik részben foglalt határozmányok közül a 29—34., valamint a 37., 40., 43. és 44. cikkek rendelkezései az „Átmenet szabadságára" vonatkozó, Barcelonában 1921. évi április hó 20-án aláírt nemzetközi egyezményben foglalt határozmányok analógiájára vannak megállapítva. i Itt azonban általában a be- és kiviteli forgalomra vannak .érvényesítve, de egyes határozmányokban az átmenet is szabályoztatik. Az utóbbi körülmény nyilván azt a célt szolgálja, hogy azok az államok, amelyek nem részesei a barcelonai egyezménynek, ezen : a genfi egyezmény útján nyerjenek jogokat és vállaljanak kötelezettségeket az átmenetre vonatkozólag. Fontos körülmény, hogy a fent megjelölt barcelonai egyezménynek éppen a legfontosabb, a 4. cikkében foglalt díjszabási határozmányai nem vétettek át. A szerződő államok között felmerülő viták elintézésére vonatkozólag a szóbanlevő Egyezmény 35. és 36. cikkei szintén a barcelonai átmeneti egyezmény analógiájára intézkednek, de némileg kimerítőbben. Ezeket a határozmányokat is az a célzat jellemzi, hogy a viták lehetőleg barátságosan, minden ítélet nélkül intéztessenek el. • A 38. és 39. cikkek a vasúti árufuvarozásra vonatkozó 1924. évi október hó 23-án Bernben aláírt új nemzetközi egyezmény analógiájára az automobiljáratoknak és a hajózásnak a közvetlen nemzetközi forgalomba való bevonása iránt intézkednek ; a, 41. és 42. cikkek alárendelt jelentőségű adminisztratív szempontokat tárgyalnak. Az Aláírási jegyzőkönyv 1. pontjában foglalt megállapítás-a Szabályzat 4. cikkére vonatkozólag fentebb előadottak kapcsán már érintetett, A 2. pont abból a magától értetődő álláspontból kiindulva, amely szerint az Egyezmény határozmányai csak az ahhoz hozzájárult államok, illetve területek javára alkalmazandók, kétségek mellőzése végett megállapítja, hogy ezen egyezmény alkalmazásának oly állammal vagy területtel való forgalomban sincs helye, amely nem járult hozzá az Egyezményhez, — habár ugyanoly lobogója és nemzetisége van, mint valamely, az Egyezményben részes államnak. Ezek előadása után és ennek alapján a nemzetközi vasútügyre vonatkozó Egyezmény ós Szabályzat általános jellemzése szempontjából az állapítható meg, hogy a nagy körültekintéssel készült mű figyelemmel van a nemzetközi forgalom ama szükségleteire, amelyeket e forgalom fejlesztése végett kielégíteni kívánatos. E mellett azonban az a célzat uralja a konkrét rendelkezéseket, hogy ezek ne rójanak a vasutakra oly terheket, amilyenek vállalásához csak a fejlett vasútügynek örvendő államok járulhatnának hozzá ; hiszen a cél az, hogy a forgalom fejlesztéséhez minél több állam vasútjainak közreműködése éressék el és az olyanok hozzájárulása is lehetővé tétessék, amelyek kevésbbé képesek a nemzetközi forgalom fejlesztéséhez szükséges intézkedések egész körét megfelelő mértékben megtenni. Éppen azért sok irányban olyankép állapíttattak meg a határozmányok, hogy a kötelezettség mértéke enyhe legyen és módot nyújtson arra, hogy mindegyik állam az illető tárgyra vonatkozó intézkedéseinél Felsőházi iromány. 1927—1932. VIII. kötet. 9
