Felsőházi irományok, 1927. VIII. kötet • 235-257. sz.
Irományszámok - 1927-235
46 235. szám STATUT. SZABÁLYZAT. Article premier. Sont considérés comme ports maritimes, au sens du présent Statut, les ports fréquentés normalement par les navires de mer et servant au commerce extérieur. Article 2. Sous condition de réciprocité et avec la réserve prévue au premier alinéa de l'article 8, tout Etat contractant s'engage à assurer aux navires de tout autre Etat contractant un traitement égal à celui des ses propres navires ou des navires de n'importe quel autre Etat, dans les ports maritimes placés sous sa souveraineté ou son autorité, en ce qui concerne la liberté d'accès du port, son utilisation et la complète jouissance des commodités qu'il accorde à la navigation et aux opérations commerciales pour les navires, leurs marchandises et leurs passagers. L'égalité de traitement ainsi établie s'étendra aux facilités de toutes sortes telles que : attribution de places à quai, facilités de chargement et de déchargement, ainsi qu'aux droits et taxes de toute nature perçus au nom ou pour le compte du Gouvernement, des autorités publiques, des concessionnaires ou établissements de toutes sortes. Article 3. Les dispositions de l'article précédent ne restreignent aucunement la liberté des autorités compétentes d'un port maritime dans l'application des mesures qu'elles jugent convenable de prendre en vue de la bonne administration du port, pourvu que ces mesures soient conformes au principe de l'égalité de traitement tel qu'il est défini dans ledit article. 1. cikk. E Szabályzat értelmében oly kikötők tekintendők tengeri kikötőknek, amelyeket tengeri hajók rendszeresen látogatnak és amelyek a külfölddel való kereskedelem céljait szolgálják. 2. cikk. A kölcsönösség feltétele alatt és a 8. cikk első bekezdésében jelzett fenntartással minden szerződő állam kötelezi magát arra, hogy minden más szerződő állam hajói számára a saját hajóival vagy bármely más állam hajóival egyenlő elbánást biztosít a felségjoga vagy fennhatósága alá tartozó tengeri kikötőkben a kikötőkbe való belépés szabadsága, a kikötő használata és mindazoknak a berendezéseknek teljes igénybevétele szempontjából, melyeket a hajók, áruik és utasaik javára a hajózásnak és a kereskedelmi műveleteknek rendelkezésre bocsát. Az ekként megállapított egyenlő elbánás kiterjed bármilynemű könnyítésre ú. m. kikötőhely átengedésére, a beés kirakodást illető könnyítésékre, úgyszintén a kormány, közhatóságok, engedélyesek vagy bármiféle intézmények nevében vagy azok számára szedett bárminemű adókra, illetékekre és díjakra. 3. cikk. Az előző cikk rendelkezései semmikép sem korlátozzák valamely tengeri kikötő illetékes hatóságainak szabadságát a kikötő helyes igazgatása céljából megfelelőknek ítélt rendelkezések alkalmazása tekintetében, feltéve, hogy e rendelkezések megfelelnek az említett cikkben megjelölt egyenlő elbánás elvének.
