Felsőházi irományok, 1927. VIII. kötet • 235-257. sz.

Irományszámok - 1927-255

255. szám. 423 ,a békeszerződéssel kapcsolatos számos gazdasági kérdésben a kölcsönös békülékenység szellemétől áthatott egyezmények egész sorát létesítette és tekintettel arra, hogy azok a magyar alapítású vállalatok, amelyeknek főiizemei a nevezett utódállam területén vannak, abban az esetben, ha a fentemlített ottani jogszabálynak eleget tenni nem képesek, tehát székhelyüket a hozzájuk intézett felhívás ellenére sem helyezik át, magukat esetleg oi^an kényszerítő rendszabályoknak teszik ki, amelyekkel szemben csak költséges és hosszadalmas nemzetközi perrel védekezhetnének, a magyar kormány célszerűbbnek látta, hogy a kölcsönösség elvének fenntartásával, államközi szerződéssel lehetővé tegye az érintett vállalatok székhelyének áthelyezését. Az tagadhatatlan, hogy a székhelyét áthelyező vállalat a székhely áthelyezése révén jogi és pénzügyi természetű könnyítésekben részesül. Amidőn tehát az együttes bizottság az alábbiakban a vonatkozó egyezmény becikkelyezésére irányuló törvényjavaslatot a maga részéről elfogadásra ajánlja a t. Felsőháznak, teszi ezt abban a várakozásban, hogy az S. H. S. királyság az ilyen, magyar eredetű vállalatokkal szemben az általános nemzetközi jog elveinek tiszteletben tartása mellett, ugyanolyan békülékeny szellemben fog eljárni, aminő Magyarország törvényhozását, kormányát és közvéleményét vezeti. Megjegyzi még az együttes bizottság, hogy „vállalat" kifejezés alatt jogi szempontból az olyan kereskedelmi társaságot kell érteni, amely formájánál fogva jogi személy, tehát elsősorban a részvénytársaságokat, hogy továbbá a kereskedelmi jog elméletében vitás, vájjon valamely részvénytársaság jogi személyiségének épségben maradása mellett székhelyét külföldre áthelyezheti-e ? Mindazonáltal ebben a kérdésben már tételes hazai jogszabályra lehet utalni, nevezetesen az 1922 : XVII. t.-c. 21. §-ára, amely úgy rendelkezik, hogy részvénytársaságok és szövetkezetek olyan közgyűlési határozatai, melyek a társaság vagy vállalat székhelyének külföldre való áthelyezésére vonatkoznak, csak a pénzügyminiszter jóváhagyásával érvényesek ; e jóváhagyás kérdésében a pénzügyminiszter a pénzintézetekre és biztosító intézetekre nézve saját hatáskörében, más társaságok tekintetében a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértőn jár el. Az elméleti vita tehát belföldi jogunk szempontjából igenlő értelemben van eldöntve. Ezeknek az előrebocsátásával és azzal a megjegyzéssel, hogy a képviselőház a törvényjavaslat részletes tárgyalása során a Convention 1. cikkének (article premier) francia szövege tekintetében megállapította, hogy az helyesen ilykép hangzik : ,,Le Gouvernement du Royaume des Serbes, Croates et Slovènes déclare ne demander le transfert du siège que de celles des entreprises. . ." (többi változatlan), az együttes bizottság az egyezmény lényeges tartalmát a következőkben terjeszti elő : Az egyezmény utal a Jugoszláviában hatályban levő arra a jogszabályra, amely szerint az olyan termelő vagy szállító vállalatok, amelyeknek székhelye a Magyar Királyság területén van, de amelyek a volt monarchia olyan területén folytatják tevékenységüket, amely jelenleg az S. H. S. királyság területéhez tartozik, a társasághoz intézett külön felhívással székhelyük áthelyezésére, vagy a vállalat megosztására kötelezhetők. Az egyezmény az említett jogszabály alkalmazhatósága tekintetében bizonyos korlátokat állít fel. Nevezetesen a jugoszláv kormány kijelenti, hogy az említett szabályt csak olyan vállalatokkal szembén fogja alkalmazni, amelyek már az 1918. évi november hó h napján az ő területén folytatták főüzemüket és viszont amelyeknek székhelye már az említett időpontban a jelenlegi Magyarország területén volt, hogy továbbá a felhívás jogával csak a jelen egyezmény életbelépésétől számított egy éven belül fog élni. További korlátozás az, hogy a felhívást csak olyan vállalathoz szabad intézni