Felsőházi irományok, 1927. VII. kötet • 172-234. sz.
Irományszámok - 1927-233
572 233. szám. viszonylaton belül, a román határon akarta érvényesíteni, hanem valamennyi határon érdekelt, megosztott területű önkormányzati testületekre, még pedig annyival inkább, mert nem lehetett előre látni, hogy a többi megkötésre váró egyezmény milyen számszerű eredményre vezet. Már pedig éppen olyan méltánytalan lenne az egyik határon aránytalan előnyökhöz juttatni egyes önkormányzati testületeket, a más határon tartozásban lévőktől pedig fizetést követelni, mint amennyire a méltányosságba ütközőnek ítéltük az ilyen elbánást egyazon határ keretében. Megjegyzem azonban, hogy a végrehajtás során, — amint arról később megemlékezni fogok, — sikerült az átvett vagyon értékének növekedésével olyan eredményeket elérni, hogy a kárpótlási igények leszállítása, fizetések követelése nélkül is, előreláthatóan elkerülhető. lesz. Még a román egyezmény tárgyalásával és végrehajtásával párhuzamosan megindultak a tárgyalások a Szerb-Horvát-Szlovén királysággal az e határon megosztott önkormányzati testületek vagyoni viszonyainak rendezéséről és az erről kötött egyezményt a kormány az 1928. évi október hó 22-én 4.610 M. E. szám alatt kelt rendeletével léptette életbe. Ez az egyezmény nem, az adatgyűjtés, becslés, kiszámítás és kölcsönös ki- J egyenlítés módszerével rendezi a kérdést, hanem azt mondja ki, hogy a megosztott területű önkormányzati testületek ingatlanai annak a szerződő félnek a tulajdonába mennek át, amelynek területén fekszenek, és hogy a javak kezelése, hasznosítása és a megosztott részek közötti felosztása tekintetében belső jogszabályok fognak intézkedni. A minisztertanács az 1927. évi szeptember hó 2-án tartott ülésében ennek az egyezménynek a végrehajtására is kiterjesztette a kormánybiztosoknak a Román egyezmény végrehajtására adott megbízását és az egyezmény megkötése esetére ugyancsak a belügyminiszter hatáskörébe utalta a rendelkezés jogát a magyar rész tulajdonába jutó ingatlanok és egyéb vagyontömegek felett, megismételvén az előző minisztertanácsban kimondott azt az elvet, hogy a kártalanításnak valamennyi határon megosztott önkormányzati testület között aránylagosan kell megtörténnie. A tárgyalások a Csehszlovák köztársasággal még folyamatban vannak, valamint Romániával és az S. H. S. királysággal, az utóbbiakat együttesen érdeklő ilyen kérdésekről. A kormány az idézett minisztertanácsi határozataival a belügyminiszterre ruházván az egyezmények végrehajtását, az a következő anyagi eredménnyel zárult : Román viszonylatban a magyar területrész összesített követelését, — az összesített tartozások levonása után, — kerekszámban 30 milliárd koronában állapították meg, ebből Románia 15 milliárdot készpénzben fizetett le, 15 milliárd értéken felül pedig tulajdonjoggal átadta a Bihar vármegye Zsadány községe határában fekvő mintegy 3.250 kat. hold területű, úgynevezett orosi pusztát. Ingókban nagy értékű letéteket, könyvtárt, képeket (ezek között Feszty Árpád „Zsolt házassága" című nagy művészi és történeti értékű művét), díszruhákat, szobrokat stb. szolgáltatott ki. Ezenfelül az önkormányzati testületeket terhelő pénzintézeti tartozások fejében 6,438.000 leit és 1,103.000 koronát fizetett ki ; ezzel önkormányzati testületeink az őket terhelő pénzintézeti tartozásaik alól teljesen megszabadultak. A szétosztás arányosítására előadottakból már nyilvánvalóan kitűnik, a vagyonok együttes kezelésének megokolására azonban külön hangsúlyoznom kell, hogy az orosi birtok nem egyes önkormányzati testületet (például Bihar vármegyét
