Felsőházi irományok, 1927. VII. kötet • 172-234. sz.
Irományszámok - 1927-217
470 217. szám. latok költségei az érdekeltség által viselendő maximális teher megállapításánál számításba nem jöhetnek. Ha azonban oly belvizek levezetéséről van szó, amelyek az által váltak károsakká, hogy az ármentesítő töltések ezeknek a belvizeknek az élő folyókba való természetes levonulási útját elzárták, úgy ezeknek az árvédelmi töltésein keresztül történt levezetésére szolgáló munkálatoknak költségei a viselendő maximális teher megállapításánál számításba veendők, amennyiben ezek a munkálatok az árvédelmi töltések építése előtt, vagyis a belvizeknek az élő folyókba való természetes lefolyása idején fennállott termőképesség biztosítását, nem pedig annak fokozását eredményezték. Az alaptőkének és a társulat költségeihez való állami hozzájárulás összegének megállapítása tekintetében az eddigi gyakorlathoz képest is a pénzügyminiszter illetékességét kellett kimondani. A társulatok által viselendő legnagyobb tehernek a törvényjavaslatban foglalt újabb szabályozása folytán az ezen szabályozásra vonatkozó régebbi törvényes rendelkezések hatályukat vesztik. A 8. §. indokolása : a' Tiszának és mellékfolyóinak szabályozásáról, ezen folyók völgyeinek ármentesítéséről, úgyszintén a vízszabályozó és ármentesítő társulatok: igazgatási szervezéséről szóló 1884 : XIV. t.-c. 15. §-ának 2. bekezdése, a Rába és mellékfolyóinak szabályozásáról, valamint Győr város és Győrsziget község árvédelmi biztosításáról szóló 1885 : XV. t.-c. 5. §-a és a víz jogról szóló 1885 : XXIII. t.-c. 110. §-a feljogosítja a vízrendező társulatokat, hogy a védműveik által védett vasutak, utak, csatornák, körtöltések és épületek tulajdonosaitól a társulat költségeihez oly arányú hozzájárulást szedjenek, amennyivel többe kerülne ezen építmények fenntartása, illetőleg biztosítása, ha a vízitársulati védmű nem léteznék. A védett műtárgyak tulajdonosai által fizetendő hozzájárulási összegek legnagyobb része még a korona értékének romlása előtt állapíttatott meg. A korona értékének romlása folytán azonban az akkor megállapított hozzájárulások ma már oly csekély összegeket képviselnek, hogy a vízitársulatok kénytelenek lennének a védett műtárgyak tulajdonosai terhére már egyszer megállapított hozzájárulási összegeknek újabb eljárás alapján való megállapítását kérni. A hozzájárulási összegnek ily módon való újabb megállapítása azonban az eljárás hosszadalmasságánál fogva huzamos időt igényelne, mely hosszadalmas eljárás elkerültetik, ha a hatóságilag már jogerősen kiszabott hozzájárulásoknak pengőértékben való megállapítása a földmívelésügyi és pénzügyminisztereknek egyetértő elj arasara bízatik. Az új megállapítás az eredeti hozzájárulási összeg aranykorona értékének megfelelő összegben 1927. évi január hó 1 -tői kezdődő hatállyal fog történni. Tekintettel arra, hogy ezen törvény alapján a földmívelésügyi miniszter csak a már jogerősen megállapított hozzájárulási összegek tekintetében fog intézkedhetni és a hozzájárulás tekintetében sem új kötelezettséget, sem más arányt meg nem állapíthat : a közigazgatási bíróságról szóló 1896 : XXVI. t.-c. 60. §-ában az érdekelteknek a földmívelésügyi miniszter határozata ellen biztosított jogorvoslatra szükség nincsen. Minthogy, egyes műtárgy tulajdonosok a korona értékének romlására való tekintettel méltányosságból önként eddig is felemelt hozzájárulási összegeket fizettek, illetve egyes vízitárfeulatok kérelme folytán némely műtárgytulajdonosok hatóságilag felemelt hozzájárulási összegek fizetésére köteleztettek, szüksé-
