Felsőházi irományok, 1927. VII. kötet • 172-234. sz.

Irományszámok - 1927-186

186. szám. 117 sera la même que si cette marque y avait été directement déposée. Toute marque qui a été l'objet d'ua enregistrement international jouira du droit de priorité établi par l'art. 4 de la Cor.vention générale, sans qu'il soit nécessaire d'accomplir les formalités prévues dans la lettre d) de cet article. Article 4 bis Lorsqu'une marque, déjà déposée dans un ou plusieurs des pays contractants, a été postérieurement enregistrée par le Bureau international au nom du même titulaire ou de son ayant cause, l'enregistrement interna­tional sera considéré comme substitué aux enregistrements nationaux anté­rieurs, sans préjudice des droits acquis par le fait de ces derniers. Article 5. Dans les pays où leur législation les y autorise, les Ad­ministrations auxquelles le Bureau international notifiera l'enregistre­ment d'une marque auront la faculté de déclarer que la protection ne peut être accordée a cette marque sur leur territoire. Un tel refus ne pourra être opposé que dans les conditions qui s'appliqueraient, en vertu de la Con­vention générale, à une marque dépo­sée à l'enregistrement national. Les Administrations qui voudront exercer cette faculté devront notifier leurs refus, avec indication des mo­tifs, au Bureau international, dans le délai prévu par leur loi nationale et, au plus tard, avant la fin d'une année comptée à partir de l'enregistre­ment international de la marque. Le Bureau international trans­mettra sans retard à l'Administra­tion du pays d'origine et au pro­priétaire de la marque, ou à son mandataire, si celui-ci a été indiqué au Bureau par ladite Administration, un des exemplaires de la déclaration de refus ainsi notifiée. L'intéressé aura les mêmes moyens de recours que si la marque avait été par lui kell oltalmazni, mintha ott a védjegyet közvetlenül jelentették volna be. Minden védjegy, amely nemzetközi lajstromozásnak tárgya volt, a fő­egyezmény 4. cikkében megállapított elsőbbségi jogot az ezen cikk d) pontjá­ban említett alakszerűségek betar­tásának kötelezettsége nélkül is él­vezni fogja. 4/b) cikk. Ha a nemzetközi iroda oly védjegyet, amely egy vagy több szerződő országban már be van lajstro­mozva, utóbb ugyanazon tulaj­donos vagy jogutóda javára belajstro­moz, a nemzetközi belajstromozást a megelőző hazai belajstromozások helyébe lépőnek kell tekinteni, a nél­kül, hogy az ez utóbbi belajstromo­zásokkal szerzett jogok csorbulnának. 5. cikk. Azokban az országokban, ahol a belföldi törvényhozás meg­engedi, azok a hatóságok, amelyek­kel a nemzetközi iroda a védjegy belajstromozását közli, kinyilatkoz­tathatják, hogy a védjegy területü­kön oltalomban nem részesíthető. Az oltalom ily megtagadásának azon­ban csakis olyan okokból lehet helye, amelyek a főegyezmény szerint vala­mely védjegy hazai lajstromozását is megakadályoznák. Azok a hatóságok, amelyek ezzel a joggal élni óhajtanak, kötelesek az indokolással ellátott visszautasító határozatukat a nemzetközi irodával a hazai törvényükben előírt határ­időn belül, de legkésőbb a védjegy­nek nemzetközi lajstromozása idő­pontjától számított egy év letelte előtt közölni. A nemzetközi iroda a származási ország hatóságának, valamint à véd­jegy tulajdonosának vagy meghatal­mazottjának, feltéve, hogy utóbbit az említett hatóság az iroda tudo­mására hozta, haladéktalanul meg­küldi a fentiek értelmében vele kö­zölt visszautasító határozatnak egyik példányát. Az érdekelt ugyanazok­kal a jogorvoslatokkal élhet, mintha

Next

/
Thumbnails
Contents