Felsőházi irományok, 1927. V. kötet • 145-171-I. sz.
Irományszámok - 1927-147
60 147. szám. fosztott lelőterületek — aminők pl. Ószőny, Pen tele, Tószeg stb. — megbatározott időre való kisajátításának lehetővé tótelét és a múzeumok ásatási jogának kimondását, valamint a magánásatásoknak engedélyhez kötését. A Tanács ellenőrzési joga a szakszerű lebonyolítás és első leltárszerű feldolgozás ellenőrzéséig terjed. E rendelkezések fedik az idézett olasz törvény rendelkezéseit. 20—22. §, Az esetlegesen előkerült muzeális értékek s a kincs fogalma alá eső tárgyak ügyét jelen törvény a közgyűjtemények szempontjából szabályozza. Gondoskodni kellett a muzeális, tudományos vagy történeti szempontból jelentős lelettárgyaknak a közgyűjtemények számára azok súlyosabb megterhelése nélkül való biztosításáról, a leleteknek az országos, fővárosi és vidéki közgyűjtemények közt leendő arányos szétosztásának elvszerű megállapítását a végrehajtási utasításra tartva fenn. Ezért a bejelentési kötelezettséget kivétel nélkül minden leletre meg kellett állapítani. Bár elvileg helyesebb volna a megváltási jog kimondásával a közgyűjteményeknek a leletek megvásárlását megfelelő javadalom rendelkezésre bocsátásával lehetővé tenni, jelen pénzügyi helyzetünkben a találót és a földtulajdonost a muzeális értékű lelet beszolgáltatása után a régi rendeleteken alapuló eddigi hányad, együttesen a kétharmadrész érték élvezetére kellett korlátozni. Az olasz törvény 18. §-a e tekintetben is szigorúbb, csupán a lelt tárgy feleértékét biztosítja a földtulajdonosnak. A lelet bejelentésének határidejét, szemben az olasz és osztrák törvények egy napjával, három napban állapítjuk meg s az egyszerűbb ós közvetlenebb lebonyolítás végett hely adatott a Magyar Nemzeti Múzeumnál leendő közvetlen bejelentésnek is. 23. §. A muzeális értékek hathatósvédelmének szempontjai szükségessé teszik a közgyűjtemények anyagára vonatkozóan az eladás, csere ós ajándékozás fokozottabb ellenőrzését. 24. §. Az ingó műemlékek, azaz a tudományos, művészeti, történeti, vagy közművelődési szempontból jelentős anyagot tartalmazó gyűjtemények tárgyai, továbbá minden más történeti, művészeti, vagy muzeális jelentőségű ingóság nyilvántartását — más államok hasonló rendelkezéseinek (Legge No. 364. 1909. 3—4, 7. §§. ; porosz Gesetzentwurf zum Schutze der Denkmale 1927, 9—10 §§.;• osztrák Denkmalschutzgesetz 1923, 1, 6, 7 §§.) és as 1881 : XXXIX. t.-c. az ingatlan műemlékekre vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően — az állami védelem szempontjából tudományos, művészeti, történelmi és művelődési szempontból fontos nemzeti kultúrórtékeinek állandó és folytonos pusztulása, szétszóródása teszi szükségessé. A 7. §. szellemében kimondott állami védelem a magántulajdon korlátlan élvezetét csak az esetben korlátozza, ha a tulajdonos figyelmeztetés ellenére sem hajlandó e tárgyak pusztulását megakadályozni s ezáltal a nemzetnek érzékeny kárt okoz. A korlátlan kisajátítást is megengedő olasz törvénnyel (Legge 7. §.) szemben óvintézkedésül az ideiglenes állami felügyelet illetőleg őrízetbevétel biztosítása is elegendőnek mutatkozik, miután a kisajátítás csak akkor lehet helyénvaló, ha a tulajdonos a műtárgyat, illetőleg gyűjteményt-elidegeníti, tehát saját elhatározásából megválik tőlük, vagy ha külföldre akarja azokat szállítani (v. ö. 25 — 26. §§.). A tulajdonosok jogorvoslata tekintetében a 7. §. megfelelő intézkedéseit kellett per analogiam alkalmazni. 25. §. Az eladásra kerülő gyűjtemények ós tárgyak elővásárlási jogának a közgyűjtemények számára — hasonló olasz (Legge Nro. 364/1909. 5., 6. §§.) és
