Felsőházi irományok, 1927. V. kötet • 145-171-I. sz.
Irományszámok - 1927-147
147. szám. * 51 osztrák (Denkmalschutzgesetz 4—7. §.) rendelkezések analógiájára -— való biztosításának a 24. §hoz fűzött indokolás adja okát. 26. §. A tudományos, művészeti és történeti szempontból fontos kultúrértékek kiviteli tilalma Olaszországban száz éve, másutt is évtizedek óta fennáll. Nálunk a pénzügyminiszternek a vámtarifáról szóló 1924: XXI. t.-c. egyes rendelkezéseinek végrehajtása s az e törvénycikk életbeléptetése után érvényben maradt tilalmak és korlátozások tárgyában 172.700/1924. sz. alatt kiadott rendelete szabályozza a nemzeti kultúrérdek szempontjából fennálló korlátozásokat. Mivel azonban e rendelet elsősorban financiális érdekeket szolgál, a gyakorlatban nem bizonyult hatályos védelmi eszköznek. Ha a kivivők nem fordulnak a rendeletben megjelölt tudományos fórumokhoz engedélyért, ezeknek nincs módjukban megfelelő retorzióval élni. A kiviteli tilalom törvényes rendezése remélhetőleg útját állja a nemzeti kultúrértékek mind sűrűbben ós veszedelmesebb formában jelentkező külföldre vándorlásának. A tilalomnak a magánosok és a kereskedelem érdekeit is szemmeltartó, méltányos alkalmazására kellő biztosítékot nyújt az engedélyt kiadó fórum tudományos tekintélye ós szakértelme. A tulajdonosok anyagi károsodásának megakadályozása végett gondoskodni kellett a közgyűjtemények számára való megszerzés, indokolt esetben a kisajátítás lehetőségéről is, de tilalmazott tárgyak fenntartás nélkül kötelező megszerzésének kimondását a közgyűjtemények anyagi eszközeinek korlátozottsága lehetetlenné teszi. (V. ö. Legge No. 364/1909. 8—11. §§. és az osztrák 1923. évi Ausfuhrverbotgesetz analog rendelkezéseit.) 27. §. A törvény rendelkezéseinek áthágásával elidegenített dolgok felkutatási és visszaszerzési költségeinek a kihágást elkövető tulajdonosra való áthárítását a tudományos és nemzeti érdek szempontjai teszik szükségessé. 28. §. A műemlékek védelméről szóló törvény rendelkezéseit ugyanez okból kellett kiterjeszteni művészi szempontból talán jelentéktelen, de régészeti és történeti szempontból a szakértő testület által fontosnak jelzett építményekre. IV. Fejeset. A közhatóságok és hiteleshelyek levéltárai. 29. §. A törvényhatósági és községi levéltárak szakképzett tisztviselők ós szakszerű felügyelet hiánya miatt ma ^még túlnyomó részben rendezetlenek s a célnak egyáltalában meg nem felelő helyiségekben -— gyakran kamrában, padláson, pincében — vannak elhelyezve. Ez állapot következménye, hogy a levéltárak anyaga a tudományos kutatásnak szinte teljesen hozzáférhetetlen. A szakszerű kezelés hiánya sok helyen értékes anyag pusztulására, elkallódásra vezetett. Mindez okok szükségessé teszik a levéltáraknak tudományos szem1 pontból a vallás- és közoktatásügyi miniszter felügyelete alá helyezését s az egész levéltárügy sürgős rendezését a szakértő testület által kidolgozandó szabályrendelet alapján. 30. §. A levéltárnoki állások betöltésénél a Tanács hozzászólási és vétójogát, miként a 13. §. esetében, a tudomány és szakszerűség szempontjai követelik meg. 31. §. A hiteleshelyi levéltárak ügyének törvényes rendezését az általános indokolásban és a 29. §-nál kifejtett szempontok teszik szükségessé. V. Fejeset. A nyomdatermékek tudományos célokra szolgáló kötelespéldányai. A 32. §. a beszolgáltatandó kötelespóldányok számát az eddigi törvényes gyakorlatnak megfelelően négyben állapítja meg. 7*
