Felsőházi irományok, 1927. V. kötet • 145-171-I. sz.
Irományszámok - 1927-147
147. szám. 47 vei egységesen kell izgazgatni. Ez elv félreismerése s a tudományos és népművelő intézmények felügyeletének adminisztratív egybekapcsolása volt egyik oka a korábbi Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége életképtelenségének. Az egyetemi oktatógyüjtemények a tudós- és tanárképzés céljait szolgálván, nem tekinthetők közgyűjteménynek. A szaktanár vezetése a kellő gondozásra biztosítékot nyujfc, de az egyetemek tudományos autonómiája miatt sem helyezhetők más szerv felügyelete alá. 3. §. A múzeum és közkönyvtár cím használatának — iskolatípusok címének analógiájára — az arra mindenképen jogosult gyűjteményekre való korlátozását és törvényes tilalmazását, a különféle zugintézmények felburjánzásának veszedelme teszi szükségessé. Az egyéni és partikuláris hiúság szempontjából, esetleg üzleti érdekből létesült intézmények a fejlődésre képes közgyűjtemények gyarapodását és tudatos fejlesztését akadályozzák, ezektől vonják el a társadalmi erőforrásokat s ezért e kérdés törvényes szabályozása fontos kulturális szükséglet. 4. §. A vallás- és közoktatásügyi miniszter eddig rendeletileg szabályozott felügyeleti jogának törvényben való szabályozásával egyidejűleg célszerű annak gyakorlásával az Országos Magyar Gyüjteményegyetem Tanácsát megbízni. A törvényhatósági és községi (városi) gyűjtemények, valamint a fenntartó vagy tulajdonos beleegyezésével felügyelet alá helyezett múzeumok és könyvtárak felett 1922-ig az intézményredukciónak áldozatul esett Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége, ez idő óta a vallás- ós közoktatásügyi minisztérium gyakorolta a főfelügyeletet. Ez utóbbi ideiglenes jellegű megoldás sem szakszempontból, sem adminisztrative nem volt kielégítő, miután a szakintézmények közvetlen felügyeletére miniszterialis szerv nem lehet alkalmas. A régi Főfelügyelőséghez hasonló s nagyobb személyszaporítással járó új bürokratikus intézmény létesítése helyett a kultúrpolitika egysége és az adminisztráció szempontjából egyaránt helyesebbnek látszik a jól bevált országos szervnek, az Országos Magyar Gyüjteményegyetem Tanácsának (a Tanácsnak) megbízása a felügyelet gyakorlásával. A Tanács összetétele nemcsak a szakszerűség szempontjait biztosítja, hanem egyben az egész magyar közgyüjteményhálózat szerves együttműködését s evvel a kultúrpolitikai irányítás egységét ós folytonosságát is. 5. §. A felügyelői funkció végzésére külön állásokat szervezni felesleges. Az országos közgyűjtemények vezetőinek és tisztviselőinek ily irányú működése a Főfelügyelőség korábbi időszakában igen gyümölcsözőnek bizonyult, mert általa az országos és helyi jelentőségű közgyűjtemények állandó kapcsolata vezetőik személyes érintkezése biztosíttatik. Mindazonáltal módot kellett adni más szakértők — főleg a vidéki egyetemi tanárok — bevonására, amit a múzeumok ós egyetemek együttműködésének szempontjai is megkövetelnek, A Nemzeti Múzeum főigazgatójának országos főfelügyelői megbízatását a vezetése alatt álló intézet sokoldalúsága s a vidéki- múzeumokkal való hagyományos kapcsolatai és a gyűjtési körök rokonsága teszi kívánatossá. A 6. §. Az 1922 : XIX. t.-c. 3. §-ának a Tanács hatáskörét részletesen szabályozó rendelkezéseit kiegészíti a felügyelet gyakorlásából az eddigi joggyakorlat szerint önként következő funkciók felsorolásával. A Tanácsnak az 1922 : XIX. t.-c. 3. §. 8. pontjából folyó szabályrendeletalkotó jogát kiterjesztve a felügyelete alatt álló közgyűjteményekre, jogfenntartással kellett élni a szabályrendelet alkotására jogosult közgyűjtemény fenntartó hatóságok javára.
