Felsőházi irományok, 1927. V. kötet • 145-171-I. sz.

Irományszámok - 1927-147

46 147. szám. beszolgáltatás módozatainak egyöntetűségén. Másrészt a büntető rendelkezések mai viszonyok közt nem nyújtanak kellő biztosítékot a köteles példányt élvező intézmények számára, bogy idevágó jogukat kellő alapossággal érvényesíthessék. Jelen törvényjavaslatnak a köteles példányokra vonatkozó rendelkezései az összes érdekelt intézmények vezetőinek meghallgatásával és kívánalmaik figyelembevételével állapíttattak meg. I. Fejeset. A közgyűjtemények állami felügyelete és támogatása. 1. §

t A magyar közgyűjteményeknek — mint minden nemzeti közgyűjteménynek — különleges és elsőrendű feladata a tudomány sajátosan magyar anyagának, a magyar föld és magyar szellem termékeinek és történeti becsű emlékeinek céltudatos gyűjtése, megőrzése, rendszerezése és feldolgozása s a nemzeti közművelődés szempontjából megfelelően közhasználatra bocsátása, mert a magyar tudomány főfeladata a sajátosan magyar jellegű, csak nálunk található anyagról megállapítható tudományos igazságok feltárása és ismertetése. Ez úton jut a magyar tudomány és jutnak közgyűjteményeink nemzetközi jelentőséghez és elismeréshez. E feladatot azonban eredménnyel csak akkor oldhatja meg, ha belekapcsolódik a nemzetközi tudományos munkaközösségbe s ezért közgyűjteményeinknek gyűjtésüket ki kell terjeszteniük a szaktudomány, művészet és közműveltség szempontjából fontos idegen termékeknek gyűjtésére is, továbbá feladatuk az intézet természetének megfelelő szaktudományok rendszeres művelése. Ë gyűjtés és e feladat körét az időszerinti tudományos felfogás határozza meg, miért is a törvényben tartózkodni kellett a »közgyűjtemény« rendeltetésének és céljának szakszerű definiciójától s a »Közgyűjtemény« fogalmát alaki ismérv alapján kellett meghatározni. A 2. §. a muzeális és könyvtári gyűjtemények közgyűjteménnyé nyilvánítását azok belső értékétől és közérdekű jelentőségétől teszi függő vő és felhatalmazza a vallás- és közoktatásügyi minisztert, hogy az állam, törvényhatóságok és községek (városok) tulajdonában lévő s a más személyek tulajdonában lévő, de már eddig is állami felügyelet alatt álló ily jelentős gyűjteményeket minden korlátozás nélkül közgyűjteménnyé nyilváníthassa s ez által a 4. §. értelmében felettük az állami felügyeletet továbbra is gyakorolhassa. Az eddig felügyelet alá nem tartozó néhány törvényhatósági múzeum és könyvtár felügyeletének kimondását az anyag biztonságának, tudományos nyilvántartásának és az egységes kultúrpolitikai irányításának szempontjai mellett a tulajdonos hatóságok anyagi és kulturális érdekei is kívánatossá teszik. Az eddig felügyelet alatt nem álló egyéb gyűjtemények tulajdonosainak szabad elhatározását az állami felügyelet elfogadása tekintetében a magántulajdon szempontjából az eddigi gyakorlatnak megfelelően kell biztosítani. A szorosan vett népművelő intézmények — noha korábban a közgyűjteményekre felügyelő szerv hatósága alá tartoztak — nem tekinthetők a jelen törvényben körülírt közgyűjteménynek és nem rendelhetők a tudományos és magasabb fokú közművelődési gyűjtemények irányítására hivatott Tanács felügyelete alá. E törvény egyik főcélja az összes gyűjteményeknek az országos tudományos munkaszervezetbe való bekapcsolása, hová a népművelő intézmények nem illenek be. A népkönyvtárakat és egyéb népművelő intézményeket természetüknél fogva egyébként is az iskolánkívüli népoktatás többi szervé-