Felsőházi irományok, 1927. V. kötet • 145-171-I. sz.
Irományszámok - 1927-146
146. szám. 27 Az értekezlet munkálatainak eredményes befejezéseként a szeméremsértő közlemények forgalmának és a velük való üzérkedésnek elnyomása végett, nemzetközi egyezmény jött létre, amelyet a magyar kormány képviselője is aláírt. A Nemzetközi Egyezmény eredeti francia szövegét és hivatalos fordítását a- törvényjavaslat 1. §-a tartalmazza. A hivatalos fordítás és ennék megfelelően a későbbi szöveg is az „obscène" francia szót az eddig használt „fajtalan" szó helyett,a „szeméremsértő" magyar kifejezéssel adja vissza. A genfi konferencián ugyanis élénk vita tárgyát képezte e francia szónak értelme és meghatározása, s az ott folyt eszmecsere alapján megállapíthatónak látszik, hogy „obscène" mindaz, ami nyíltan sérti a szemérmet („qui blesse ouvertement la pudeur") ; a francia nyelv szelleme is erre az értelmezésre utal. Az „obscène" szó értelmét Cockburn angol lord-főbíró egy f az angol legfelső bíróságnak 1868-ban hozott határozatában akként magyarázta, hogy obscenitásról akkor van szó, amikor a kérdéses közlemény olyan, hogy megrontani képes azok gondolkodásmódját, akik hajlamosak az efféle erkölcstelen hatásokra és akiknek kezébe kerülhet az ilyen közlemény. A magyar nyelvben tehát helyesebbnek látszik a fajtalan szót a szeméremsértő kifejezéssel helyettesíteni, mert ez utóbbi kifejezés kétségtelenül tágabb fogalmat jelent s így az egyezmény szellemének is inkább felel meg. A magyar nyelv szelleme is arra enged következtetni, hogy a fajtalan közlemények csak bizonyos részét, szűkebb körét képezik a szeméremsértő közleményeknek, holott az egyezmény minél szélesebb körben kívánja büntetni a szeméremsértő és ekként erkölcstelen és káros közlemények felhasználásával elkövetett tevékenységet. A gyakorlatban természetesen az ítélőbíró az eset összes körülményeinek szorgos méltatásával fogja csak eldönthetni, mi sérti a szemérmet és rendkívüli gondot kell majd fordítania annak a választóvonalnak megállapításánál, amely a szeméremsértő közleményeket a művészet nemes célú alkotásaitól elhatárolja. Az Egyezmény I. cikke szerint büntetéssel sujtandók a szeméremsértő iratok, képek, filmek stb. vagy egyéb tárgyak előállítása-, birlalata, behozatala vagy ki-. vitele, kereskedés, szétosztás vagy nyilvános kiállítás céljából, az azokkal való bármily üzérkedés vagy forgalom elősegítése, továbbá hirdetése, vagy ismertetése annak, hogy valaki az említett cselekményekkel foglalkozik, valamint, hogy ki által lehet az ilyen iratokat vagy tárgyakat stb. megszerezni. Ez a cikk tehát a magyar büntető törvénykönyv 248. §-ának tényálladékát jelentékenyen kibővíti és ekként ezt a §-t feleslegessé is teszi, mert annak tényálladéki elemeit is magában foglalja. Különösen számol ez a cikk a technika újabb haladásával és így kifejezetten büntetni rendeli a mozgófénykép-filmek útján elkövetett bűncselekményeket és igen részletesen sorolja fel az elkövetési tevékenység körét. A II. cikk arról rendelkezik, hogy a bűncselekmények elkövetőit melyik állam bírósága vonja felelősségre. A büntetésre e szerint nemcsak az az állam illetékes, ahol a bűncselekményt vagy tényálladéki alkotó elemeinek valamelyikét elkövették, hanem azon állam is, amelynek a tettes polgára, abban az esetben is, ha a bűncselekményt területén kívül követték el. Ebben a tekintetben azonban az Egyezmény rendelkezései csak az egyes szerződő államok törvényeiben megállapított keretek között érvényesülnek. Tekintettel a magyar büntető törvénykönyv 5., 8. és 9. §-aira, amelyek szerint egyrészt a Magyar Állam területén akár magyar honosok, akár külföldiek által elkövetett bűntettek és vétségek a magyar büntető törvénykönyv határoza4*
