Felsőházi irományok, 1927. V. kötet • 145-171-I. sz.
Irományszámok - 1927-146
28 146. szám. tai szerint büntettetnek, másrészt a közönséges bűncselekményekért a magyar honos akkor is büntetendő, ha azokat külföldön követi el, sőt a 9. §-ban megállapított feltétellel a külföldi is büntetés alá vonható, végül mindezeken kívül a büntető törvénykönyv 11—13. §-ai folytán az Egyezmény II. cikkének rendelkezései a magyar büntető törvénykönyv módosítását nem teszik szükségessé. Az Egyezmény III. cikke a nemzetközi jogsegélyek általánosan*meghonosodott módjáról, a IV. cikk pedig arról rendelkezik, hogy a Szerződő Felek az Egyezmény végrehajtására kötelezettséget vállalnak abban az esetben is, ha ebből a célból törvényhozási intézkedések volnának szükségesek. Az V. cikk a szeméremsértő közlemények lefoglalását és megsemmisítését, továbbá azok felkutatása végett házkutatások elrendelését írja elő, amely rendelkezések a magyar büntető törvénykönyv és bűnvádi perrendtartás megfelelő rendelkezései folytán a magyar törvényekbe újabb rendelkezések felvételét nem igénylik. A VI. cikk az Egyezmény I. cikkében említett büntetendő cselekmények üldözésének megkönnyítése végett az azokra vonatkozó nemzetközi értesítésadást írja elő az 1910. évi május hó 4-iki Megállapodás (1912 : L. t.-c.) értelmében kijelölt hatóságok által. Ez a hatóság nálunk az 1294/1913. M. E. számú rendelettel szervezett Erkölcsrendészeti Központi Hatóság, amely jelenleg a m. kir. belügyminisztérium VIII. ügyosztályának keretébe tartozik. A VII— XIII. cikkek az Egyezmény aláírására, megerősítésére és felmondására, valamint a csatlakozásokra vonatkoznak. A XIV. cikk az Egyezmény területi hatályában beálló változásoknak közzétételéről intézkedik, a XV. cikk pedig az Egyezmény magyarázatából vagy alkalmazásából felmerülő vitás kérdéseket eldöntő fórumot állapítja meg. Ez a fórum az Állandó Nemzetközi Bíróság vagy választott bíróság. A XVI. cikk végül lehetővé teszi az Egyezménynek utólag történő felülvizsgálatát. A törvényjavaslat 2. §-a az Egyezmény I. és IV. cikkében vállalt kötelezettségek végrehajtásaképen vétséggé, illetve bűntetté nyilvánítja az Egyezmény I. cikkében foglalt bűncselekményeket és megállapítja a kiszabható büntetést. Ez a büntetés gyakorlati tapasztalatok alapján a büntető törvénykönyv 248. §-ában megállapított büntetésnél magasabb. A szóban forgó bűncselekmények természetére való tekintettel és azok minél hatásosabb elnyomása végett a visszaesésnek külön minősítő körülményeként való kiemelése és aránylagosan súlyosabb büntetése mutatkozik indokoltnak* Az Egyezménynek törvénybe iktatásával egyszersmind a büntető törvénykönyv 248. cikke idejét multa és ekként hatályon kívül helyezendő. Minthogy a szóbanforgó Egyezmény jelenleg érvényben lévő törvény módosítását teszi szükségessé, a törvényhozás hatáskörébe tartozó kérdéseket érint s így törvénybe iktatandó. Az Egyezmény I— V. cikke a magyar kir. igazságügyminiszter, a VI. cikke pedig a m. kir. belügyminiszter hatáskörét érinti, ezért a törvény végrehajtásával a javaslat 3. § -a az említett két minisztert" bízza meg. Budapest, 1927. évi június hó 14. napján. Dr. JPesthy Pál s. k., m. kir. igazságügy miniseier.
