Felsőházi irományok, 1927. V. kötet • 145-171-I. sz.
Irományszámok - 1927-155
155. szám.' Ill állatforgalom feltétöleit s ezek keretében az állatvásárok ügyét. Utóbbival kapcsolatban azonban sajnálattal állapítja megj" hogy az ország területén azelőtt is már fölös számban volt állatvásárok száma néhány év óta aggodalmat keltő módon emelkedik. Az utóbbi években ugyanis az országos állatvásárok tartására jogosított községek száma 477-ről 578-ra, vagyis 16-9°/o-kalj az országos állatvásárok száma pedig 1947-ről 2322-re, vagyis 19*2%-kal szaporodott, amihez még a szintén nagyszámú havi állatvásárok ós az állatok felhajtásával kapcsolatos hetivásárok járulnak. Az állatvásárok tudvalevőleg leghatékonyabb terjesztői a járványoknak. A kötelező állategészségügyi ellenőrzés törekszik ugyan a ragályok széthurcolását megakadályozni, ezt a feladatát azonban annál kevésbé képes betölteni, minél sűrűbben követik egymást a vásárok és minél hiányosabb az állatvásárterek berendezése. Másrészt a túlsók vásár szükségképen az állatforgalom szétforgácsolására és az életképes nagyobb vásárok gyöngítésére vezet, e mellett pedig számbajön a sűrű vásározással járó sok munka- és időveszteség ós költekezés. Ezért már gazdasági testületek is tiltakoznak az állatvásárok további szaporítása ellen s minthogy az országos érdekekre nagyon hátrányos ügyről van szó, a bizottság kívánatosnak tartja, hogy a t. Felsőház külön határozatban is hívja fel reá a kormány figyelmét. A törvény szellemével és céljával jól egyezik, hogy szélesebb alapon foglalkozik a húsvizsgálattal, amidőn ideiktatja az 1908. évi 54.000 sz. F. M. rendeletből a gyakorlatban már célszerűeknek bizonyult alapvető intézkedéseket. Ezzel ugyanis jobban domborítja ki a közegészségügy érdekét, melyet a törvény szintén szolgál, másrészt pedig a törvénybe iktatott szabályozástól az eddiginél nagyobb eredmény remélhető a rendszeres húsvizsgálat folytatólagos kialakulása tekintetében. Kívánatos nevezetesen, hogy a szabályszerű és kellőképen berendezett köz vágóhidak létesítése körül a háború előtt országszerte tapasztalt örvendetes mozgalom új életre ébredjen és hogy azt a földmívelésügyi miniszter lehetőleg élessze ós támogassa egyebek között azzal, hogy a községeknek kedvező feltételekkel kölcsönök fölvételét teszi lehetővé. Ezzel kapcsolatban a bizottság emberiességi és állatvédelmi okokból pártolja a képviselőháznak az állatok levágás előtti elkábítására vonatkozó határozatát, a kérdésnek végleges rendezéséig is azonban kívánatosnak tartja, hogy a földmívelésügyi miniszter biztosítsa az 1908. évi 54.000 F. M. sz. rendelete 47. §.-ának, valamint az 1926. évi 13.113. F. M. sz. rendeletnek szabatos végrehajtását. Az ebadó általánosan kötelezővé tételétől és ezzel kapcsolatban a gazdátlan kóborló ebek elpusztításától, valamint az eddigi elfojtó intézkedések szigorú végrehajtásától a bizottság joggal várja, hogy az ország megszabaduljon ettől a betegségtől, mely mostani nagy elterjedésével állandóan veszélyezteti az ember és az állatok egészségét és kedvezőtlen világításba helyezi egyébként szabatosan működő állategészségügyi igazgatásunkat. A gümőkórnak nagy elterjedése a hazai szarvasmarhaállományokban elengedhetetlenül szükségessé tette ennek a betegségnek besorolását a hivatalból jelentendő betegségek közzé. Nemcsak az állattenyésztést ezen a réven évről-évre fokozódó mértékben érő súlyos károsodások, hanem közegészségügyi szempontok is kívánatossá teszik a gyérítését minden rendelkezésre álló eszközzel. A közegészségügyi kormányzat már évek óta szóleskörű küzdelmet folytat az ország népességét pusztító tüdővész ellen, ez a küzdelem azonban nem lehet eléggé eredményes az állatok részéről fenyegető veszedelem elhárítása nélkül, tekintve, hogy a gyermekkori tuberkulózis az esetek igen
