Felsőházi irományok, 1927. V. kötet • 145-171-I. sz.
Irományszámok - 1927-155
112 155. szám. jelentékeny százalékban beteg állatoktól származó nyer s ter menyek fogyasztásától származik. Külföldi államok, különösen a Skandináv országok és Eszakamerika, már jelentős országos eredményeket értek el a marhatuberkulózis elfojtása terén ós Magyarországon is egyes nagy gazdaságok főképen a háború előtt kiirtották a betegséget az állományaikból. A védekezést azonban országosan kell megszervezni s erre módot nyújt majd az új törvény azzal, hogy lehetővé teszi, hogy a nyílt gümőkóros állatok kivonassanak a forgalomból és hogy mindazok, akik a betegség kiirtására vállalkoznak, állami támogatásban részesüljenek. Különösen jól eső megnyugvással fogadta a bizottság a törvényjavaslatnak a kártalanításra vonatkozó rendelkezéseit. Sokszoros külföldi tapasztalatok, Magyarországon pedig a keleti marhavésznek és a ragadós tüdőlobnak tökéletes kiirtása, igazolták, hogy a járványok elleni védekezés eredményességét leghatékonyabban előmozdítja az, ha az állam az állatulajdonosokat megfelelően kártalanítja a hatósági rendeletre kiirtott állatokért. Az új törvény módot nyújt erre azzal, hogy a múlthoz képest nagyon tetemesen kiterjeszti a kártalanítás körét s egj 7 ben több vonatkozásban fölemeli a kártalanítási összegeket. Ezért joggal szabad remélni, hogy a jövőben eredményesebben fog alakulni a védekezés éppen a legveszedelmesebb betegségek ellen. Amidőn e rövid észrevételek után a bizottság örömmel üdvözli a törvényjavaslatot, mint úgy tartalmában, mint egységes terv szerinti fölépítésében és rendszeres tagoltságában egyaránt kiváló alkotást ós teljes elismerését fejezi ki érte úgy a földmívelésügyi miniszternek, mint a javaslat elkészítésében közreműködött munkatársainak, nem hagyhatja említés nélkül egy nagy hiányát, mely kockáztatja majd az alapjukban helyes és célravezető intézkedések megfelelően szabatos végrehajtását a gyakorlatban. Ez a sajnálatos hiány, melyre különben maga a földmívelésügyi miniszter is reáutal a javaslat megokolásában és melyet a képviselőház hangsúlyozottan kiemelt egyik határozatában, az, hogy a törvényjavaslat érintetlenül hagyja az eddigi kettős szakszolgálati rendszert. A jövőben is tehát az állam a járványok elleni küzdelemben csak a közvetlenül neki alárendelt m. kir. állatorvosokra fog támaszkodni, míg a más miniszter fönhatósága alá tartozó helyhatósági állatorvosok csak nagyon korlátolt mértékben vesznek majd részt ebben a küzdelemben. Igaz ugyan, hogy az új törvény valamit javítani fog a helyzeten azzal, hogy a helyhatósági állatorvosokat a m. kir. állatorvosok ellenőrzése alá helyezi s ez utóbbiakat amazokkal szemben utasítási joggal is felruházza, hogy továbbá a földmívelésügyi miniszternek befolyást biztosít a helyhatósági állatorvosi állások szervezésére, mindazonáltal jövőben is érvényesülni fognak mindazok ~a hátrányok, melyek a kétféle állatorvosi kar nem egybehangzó működéséből és a végleges elhárító intézkedések kósedeltnességéből származnak éppen ott és akkor, ahol és amidon a járványok idejekorán való felismerése ós az elfojtó intézkedések gyors és szabatos foganatosítása a legfontosabb előfeltétele a védekezés sikerességének. Az állategészségügyi közszolgálat államosításának folytatólagos kiterjesztése a helyhatósági állatorvosokra megszüntette volna: ezeket a hátrányokat és egyben tovább fokozta volna a külföld bizalmát a magyar szakszolgálat megbízhatósága iránt. A törvényjavaslat megokolása szerint az államnak nagy kíméletet parancsoló pénzügyi helyzete állta útját ennek a folytatólagos államosításnak, a földmívelésügyi miniszter azonban ugyanott kijelenti, hogy a gátló okok megszűnésével vagy lényeges enyhülésével azonnal elő fogja terjesz-
