Felsőházi irományok, 1927. V. kötet • 145-171-I. sz.
Irományszámok - 1927-155
110 155. szám. tovább mai általánosan elismert magas színvonalára, idővel azonban sok intézkedése elégtelennek vagy épenséggel helytelennek bizonyult. A lefolyt négy évtized alatt sokban módosultak a gazdasági és forgalmi viszonyok, főképen pedig nagyot haladt az orvosi tudomány. A törvény alkotásának idejében még csak kibontakozóban volt a bakteriológiai tudomány, mely egészen új világításba helyezte a fertőző betegségek oktanát s ezzel új irányokat jelölt meg az ellenük való védekezésre és leküzdésükre vonatkozólag, a gyakorlati élet pedig minduntalan új kérdéseket vetett fel, melyeket nem egyszer csak a törvényes rendelkezések erőltetett értelmezésével és új meg új kormányrendeletekkel lehetett megoldani. E mellett a törvény némely elavult rendelkezései azokat a nemzetközi tárgyalásokat is nehezítették, melyeket a magyar Kormány egyidőbeu Ausztriával, majd vele együtt más államokkal, legutóbb pedig minden irányban önállóan folytatott állategészségügyi egyezmények megkötése érdekében. A röviden felsorolt okok s nem kis részben az a körülmény is, hogy az időközben kiadott kormányrendeletek tömkelegében úgy az intézkedő hatóságok, mint a végrehajtó közegek már csak nehezen tudnak eligazodni, megokolttá és szükségessé teszik új törvény megalkotását, mely a már meglevő alapokon továbbépítve, a mai kor színvonalának és a gyakorlati élet igényeinek megfelelően rendszeres egészbe foglalja az állategészségügyi igazgatás körébe tartozó rendelkezéseket. A szőnyegen levő törvényjavaslat a. bizottság véleménye szerint mindenképen megfelel ennek a feladatának, mert mint az állategészségügyi igazgatásnak valóságos codexe, figyelemmel van ennek a sokféle vonatkozású igazgatási ágazatnak minden részletére, rendelkezéseiben számol az állatorvosi ós technikai tudományok újabbkori vívmányaival, biztos alapot szolgáltat a külföldi államokkal való állatforgalom szabályozására, emellett pedig a lehetőség legszélsőbb határáig számol a legközvetlenebbül érintett gazdaközönség érdekeivel. A bizottságnak nem kerülte el a figyelmét az a szóleskörű felhatalmazás, melyet a törvény a földmívelésügyi miniszternek nemcsak a törvény pozitív rendelkezéseinek végrehajtása, hanem számos kiegészítő intézkedés tekintetében is biztosít, azonban a maga részéről is úgy véli, tekintettel a múlt tapasztalataira is, hogy nem lett volna helyes olyan esetekre nézve, melyek tekintetében egyrészt a gazdasági, ipari és kereskedelmi, valamint a helyi érdekek, másrészt a tudományos felfogások előreláthatólag módosulhatnak, az egész országra kötelező és csak újabb törvénnyel módosítható, állandó szabályokat alkotni. Egyébként a bizottság teljes bizalommal van aziránt, hogy a mindenkori földmívelésügyi miniszterek, miként a múltban, a jövőben is mindig a törvény szellemében és a mezőgazdaság érdekeinek gondos mérlegelésével fognak a reájuk ruházott joggal élni. A törvényjavaslathoz csatolt beható és kimerítő megokolás felmenti a bizottságot attól, hogy a 9 fejezetbe csoportosított 123 §-ban foglalt rendelkezéseket sorra vegye és megvilágítsa, néhány fontosabb kérdésre azonban mégis felhívj a a t. Felsőház figyelmét. Helyesli nevezetesen, hogy a törvény a 2. fejezetben különbséget tesz a külföldi államok között a szerint, hogy az állatforgalom tekintetében külön szerződéses viszonyban állanak-e velünk vagy sem s hogy ez utóbbiak tekintetében teljes szabadságot biztosít a földmívelésügyi- miniszternek az esetrőlesetre célszerűeknek mutatkozó intézkedések tekintetében. Hasonlóképen helyesli, hogy a törvény az eddiginél jóval részletesebb módon szabályozza a belföldi
