Felsőházi irományok, 1927. V. kötet • 145-171-I. sz.

Irományszámok - 1927-153

104 153. szám. A kölcsönkövetelés likvidálása érdekében csak tehermentes ingatlanokat lehet a központi telekkönyvbe felvenni. E szabály alól csupán a telki szolgalom tekintetében tesz kivételt a tö vény javaslat, mert a telki szolgalomnak egy összegben való megváltása gyakran aránytalanul nagy nehézségekbe ütközik és azok különben is végrehajtási árverés esetében az ingatlan értékesítését alig akadályozzák. A 3. bekezdés számot vet azzal, hogy egyes iparvállalatok nem képesek az üzemnek megfelelő helyen saját tulajdont szerezni, hanem örök bérlet, felülépítméDyi jog, haszonélvezet útján biztosítják maguknak a szükség 3s ingatlan használatát. A törvényjavaslat ezért megengedi, hogy a birtoklást biztosító ily dologi jog is felvétessék a központi telekkönyvbe, amennyiben ez a jog az ipari jelzálogos követelés egész tartamára és ezenfelül lejártától számított még legalább • két évig feltótlenül biztosítva van. A 4. bekezdés rendelkezése a 2. bekezdés szabályát egészíti ki a telekkönyvi keresztülvitel szempontjából. 8. §. A telekkönyvi rendtartás 60. §-a szerint a telekkönyvi bejegyzéseket a felek kérelmére vagy a hatóság megkérésére teljesítik. A törvényjavaslat a központi telekkönyvbe csupán kérelemre és pedig a zálogkibocsátó intézetnek ós az adós kereskedelmi társaságnak közös kórelmére engedi az ingatlant vagy a jelzálogul lekötött jogot felvenni. 9. §. E §. 1. pontjának rendelkezéseit az a célzat indokolja, hogy a központi telekkönyv, valamint az oda átvitt eredeti telekkönyv között tartalmi összeütközés ne forduljon elő. A 2. pont különösen a 2. §. 2. bekezdésében meghatározott fedezet teljességének vizsgálatára kötelezi a központi telekkönyvet vezető hatóságot. íö. ^. Ez a §. még világosabbá teszi a központi telekkönyvnek az eredeti külön telekkönyvektől való függetlenítését : a jelen törvényjavaslat értelmében alapított jelzálogjogot, mely az adós vagyonát, mint jogi egységet terheli, kizárólag a központi telekkönyvbe bejegyzóssel lehet szerezni. Az 1. bekezdés 2, mondata az 5. §. 2, bekezdésének és a 7. §. 2. bekezdésének tartalmából következik. A 2. bekezdésben foglalt rendelkezésié azért van szükség, mert a 6.'§. 4. bekezdése szerint a 3. §-ban megjelölt tartozékokra és egyéb vagyontárgyakra a jelzálogjog a törvénynél fogva terjed ki s azokat egyenkint nem lehet a központi telekkönyvbe bejegyezni. 11. §. A törvényjavaslatban szabályozott intézmény célja egyedül az ipari záloglevelek biztosítására alkalmas jelzálogjog alakítása, ebből következik, hogy ez a jelzálogjog átruházás esetében is csak ipari záloglevelek kibocsátására jogosított pénzintézetre szállhat át. Ezzel függ össze, hogy ily jelzálogjog törlése esetében a vállalat nem nyer rendelkezési jogot sem a megürült ranghely felett, mert a megszűnt jelzálogjog helyében is csak ipari záloglevelek kibocsátására jogosított pénzintézet követelése lenne biztosítható, erre a célra pedig elegendő az eredetileg bejegyzett jelzálogjog átruházásának lehetősége. Minthogy a központi telekkönyvezés célja az, hogy az ipari jelzálogjog bejegyzését lehető tegye, önként folyik ebből a 2 bekezdésben foglalt az a szabály, hogy ha a bejegyzett ily jelzálogjog töröltetik, a központi telekkönyvezés célját elvesztvén, azt meg kell szüntetni, hacsak végrehajtási eljárás céljára ideiglenesen még tovább is fenn nem kell tartani. 12. §. A 6—11. §-ok csak általánosságban nagy vonásokban körvonalazzák az ipari záloglevelek alapjául szolgáló jelzálogjog nyilvántartására