Felsőházi irományok, 1927. V. kötet • 145-171-I. sz.
Irományszámok - 1927-153
153. szám. 105 vonatkozó szabályokat; miért is a további részletes szabályozásra, a 12. §. felhatalmazást ad az igazságügyminiszternek. ni. A 13—17. §-ok rendelkezései az ipari záloglevelek kibocsátására és biztosítékaira vonatkoznak. 13. §. A jelen szakasz azt, hogy valamely pénzintézet ipari záloglevelek kibocsátásával foglalkoznassék, külön pénzügyminiszteri engedélyhez kívánja kötni. Ez a szakasz egyúttal azonban a pénzügyminiszter engedólyadási jogát is korlátozza, amennyiben az ipari záloglevelek kibocsátásának joga csak részvénytársasági vagy szövetkezeti szervezettel alakult, legalább tízmillió pengő alaptőkével bíró pénzintézetnek lesz adható. E megszorító rendelkezésnek az képezi indokát, hogy a záloglevélbirtokosok csak ilyen intézettől remélhetnek kellő biztonságot. A pénzügyminiszter engedélyezési jogát a javaslat ezenkívül még annak kimondásával is korlátozni kívánja, hogy a jelen szakasz szerint engedély csak olyan intézetnek lesz adható, amelynek alapszabályszerű üzletköre kizárólag az ipari záloglevelek kibocsátására ós az ennek alapjául szolgáló ügyletekre terjed ki. Esetleges spekulatív természetű üzletágak ugyanis veszélyeztetnék a záloglevelek biztonságát. 14. §. Az alapszabályok és az üzletszabályzat megállapításához, valamint módosításukhoz három érdekelt miniszter jóváhagyása szükséges; ez a nagy körültekintés indokolja a rendes szabályoktól való azt az eltérést, hogy az alapszabályokat és* módosításukat a jóváhagyás után a cégbíróságnak nem szükséges újból felülvizsgálni. A törvónyjaslat az ipari zálogleveleket kibocsátó intézet állandó állami ellenőrzését tervezi úgy a záloglevélbirtokosok biztonsága, mint a jelzálogos adósok érdekeinek képviselete érdekében. Az ellenőrzés csak úgy lehet állandó ós hatályos, ha annak végzésére állandó kormánybiztos neveztetik ki, akinek hatáskörét a minisztérium rendelete fogja közelebbről meghatározni. 15. §. Az ipari záloglevelek külön biztosítási alapjára vonalkozólag a törvényjavaslat azt rendeli, hogy ilyen külön biztosíték minden egyes kibocsátás számára külön-külön alakíttassék. Továbbá előírja, úgy ez az alap legalább oly értékben tartandó fenn, a kérdéses kibocsátáshoz tartozó, forgalomban lévő záloglevelek névértékének állandóan legalább az egyötödét tegye ki. Minthogy a külön biztosítási alap az ipari záloglevelek biztonságának fokozására szolgál s így az alap mikénti elhelyezése a záloglevólbirtokosok érdekeit a legközvetlenebbül érinti, a törvényjavaslat ez érdekek megvódhetóse végett a kormánybiztos mellett a záloglevólbirtokosok bizalmi képviselőjének (trustee) is törvényes befolyást biztosit az elhelyezés módjának megválasztása tekintetében. A 3. és 4. bekezdés rendelkezései azt célozzák, hogy a külön biztosítási alap törvényszerű rendeltetése más érdekekkel szemben megóvassék. Természetes egyébként, hogy amennyiben a törvény mást nem rendel, az ipari záloglevelekre is megfelelően állanak az egyéb záloglevelekre vonatkozó törvényes rendelkezések (1876 : XXXVI. t.-c). 16. §. E §. rendelkezései elősegítik az ipari záloglevelek belföldi elhelyezését. Tekintve az ipari záloglevelek messzemenő biztosítékait, e papírok kétségen kívül igen alkalmasak lesznek tőkeelhelyezésre. Arra, hogy az ipari záloglevelek az utóbbi évek hasonló tárgyú törvényhozási intézkedéseihez Felsőházi iromány. 1927—1932. VI. kötet. 14
