Felsőházi irományok, 1927. V. kötet • 145-171-I. sz.

Irományszámok - 1927-153

153. szám. 103 minden olyan esetben, amikor a záloglevél-fedezet veszélyeztetése nélkül a más hitelező kielégítése árán a vállalat csődje elkerülhető. 5. §. Ez a §. a lekötött vagyon feletti rendelkezésben lehetőleg teljes szabadságot kíván adni a jelzálogadósnak addig a határig, amíg a szabadság a hitelező kielégítési jogának veszélyeztetésével vagy csorbításával nem jár. Az 1. bekezdés rendelkezését világosabbá teszi a 22. §. 1. és 2, bekezdéseivel való egybevetés ; a 22. §. szerint ugyanis a vállalat tartozékainak elidegenítése csak akkor büntethető, ha bebizonyul a hitelező károsítására irányuló célzat és a károkozás. Rendes üzletvezetés mellett a hitelezők megkárosítására irányuló célzat nem tételezhető fel. A 2. bekezdés a jelzáloghitelező minél erősebb biztosítását célozza. A lekötött ingatlan vagyonnak elidegenítése esetében a jelzáloghitelező esetleg eleshetnék az eredeti adós személyében levő biztosítóktól, ezért indokolt, hogy a lekötött ipari ingatlant csak a hitelező intézet hozzájárulásával és — a különben előállható jogi bonyodalmak elkerülése érdekében — csak a lekötött vagyontömegből való lejegyzéssel lehessen elidegeníteni. Ugyanez a rendelkezés indokolt a lekötött vagyonnak további jelzálogjoggal terhelése esetében is, mert a többszöri terhelés bonyolulttá ós hosszadalmassá teszi a kielégítési eljárást, már pedig az ipari zálogleveles kölcsönüzlet ilyen bizonytalanságot nem tűr meg. A 3. bekezdésben a jóhiszeműen szerző harmadik személyek védelmére megállapított rendelkezések a jelzálogjog általános elveinek felelnek meg. (Jelzálogjogról szóló törvényjavaslat 27. §.) II. A 6—12. §-ok főként az ipari záloglevelek kibocsátásának alapjául szolgáló jelzálogjog telekkönyvi bejegyzésére vonatkozó szabályokat foglalják magukban. 6. §. Tekintve, hogy a kérdéses jelzálogjog az iparvállalati ingatlant teljes működő egészében terheli, szükséges, hogy a hitelező intézet a lekötött ingatlan helyzetével mindenkor könnyen tisztába jöhessen és az esetleges biztonsági vagy kielégítési eljárást a követelés veszélyeztetése esetén azonnal és egy helyen megindíthassa; az eljárást nagymértékben hátráltatná, ha az ország különböző részeiben különböző telekkönyvi hatóságoknál kellene lépéseket tenni. Ezért célszerű az a rendelkezés, hogy a kérdéses jelzálogjogok nyilvántartására központi telekkönyv szolgáljon. E központi telekkönyv vezetésére legalkalmasabb a budapesti kir. törvényszék mint központi telekkönyvi hatóság, mert egyrészt a legjelentékenyebb adósvállalatok ingatlanai valószínűleg Budapesten lesznek és másrészt mert az ipari záloglevelek kibocsátásának jogával felruházni tervezett intézetnek a székhelye is előreláthatólag ugyanitt lesz. A 3. és 4. bekezdés rendelkezései határozottak abban a tekintetben, hogy a központi telekkönyvbe is csak azok a vagyontárgyak jegyzendők be, amelyek eddig is telekkönyvi bejegyzés tárgyai voltak. Egyéb vagyontárgyakra azok telekkönyvi feltüntetése nélkül a 3. §. értelmében terjed ki a jelzálogjog hatálya. 7. §. A vagyoni helyzet könnyű áttekinthetőségét szolgálja e §-nak az a rendelkezése, hogy a jelzálogadósnak bárhol levő lekötött ingatlanát egy telekkönyvi jószágtesttó egyesítve kell a központi telekkönyvbe felvenni.