Felsőházi irományok, 1927. V. kötet • 145-171-I. sz.
Irományszámok - 1927-153
102 158. szám. A lekötött vállalati vagyon értékének megbecslésére vonatkozó részletes szabályozást a törvényjavaslat az alapszabályoknak tartja fenn. Az alapszabályok a 14. §. értelmében a kormány jóváhagyására szorulnak, ennélfogva módjában lesz a kormánynak arról gondoskodni, hogy a becslés szilárd alapon történjék. A fedezetet azért célszem nagy keretek közt (a kölcsöntőke háromszorosában) megszabni, mert így nyitva marad az út arra, hogy az ipari vállalat a vagyonához képest kisösszegü törlesztóses kölcsön mellett rendes üzemi kiadásainak felezésére rövid lejáratú személyi hitelt is igénybe vehessen. A vállalat hitelképességét csak megerősítheti az, ha az ipari jelzálogos bekebelezés igazolja, hogy a vállalatnak olyan vagyona van, amely óvatos becslés szerint is legalább háromszorosa a bekebelezett kölcsön tőkéjének. 3. §. Ez a §. az ipari záloglevelek alapjául szolgáló jelzálogjog tárgyi terjedelmét határozza meg s annak kimondása mellett, hogy ez a jelzálogjog a jelzálogjogul lekötött ingatlan vagyont mint egységes jogi egészet terheli, egyben felsorolja azt is, hogy a jelzálogjog a lekötött ingatlanokon felül minő vagyontárgyakra terjed még ki. Az ipari hosszúlejáratú hitel fedezetéül szolgáló jelzálogjog tárgyi terjedelmét azért kívánatos a törvényjavaslatban meghatározott módon kiterjeszteni, mert az iparvállalati vagyonnak csak akkor van jelentősebb és tartósabb fedezeti értéke, ha a vállalat a maga teljes működő egészében biztosítja a követelést. A törvényjavaslat a vállalati - vagyonösszeség meghatározásában az ingatlanból indul ki. A telekkönyvi bejegyzéssel szerzett jelzálogjog hatálya azonban minden külön eljárás nélkül, magánál a törvénynél fogva kiterjed a §-ban tüzetesen megjelölt ingóságokra és jogokra is. A szabályozás alapgondolata ugyanaz, mint a bányatelekkönyvben, valamint a vasutak és csatornák központi telekkönyvében alapított jelzálogjognál, amely á bányát, illetőleg a vasutat tartozékaival együtt szintén jogi egészként terheli. Tekintve, hogy a törvényjavaslatban szabályozott jelzálogjog jogi természetében _ ós lényeges alapelveiben nem különbözik a telekkönyvben alapított egyéb jelzálogjogoktól, természetesen erre a jelzálogjogra is kiterjednének a jelzálogjogra vonatkozó általános szabályok — amennyiben ez a törvényjavaslat az ipari vállalkozás természetére és az ipari záloglevélüzlet biztonságára tekintettel mást nem rendel. A 3. §. 2. bekezdése azt kívánja lehetővé tenni, hogy az adós akkor, ha a vállalati összvágyon fedezeti értékénél kisebb összegű kölcsönt vesz csak igénybe, ne legyen kénytelen egész vagyonát lekötni. A kérdéses rendelkezés határozott szövegezése ezzel kapcsolatban arról is gondoskodni kíván, hogy az adós lekötött és le nem kötött vagyontárgyai tekintetében a* jogalkalmazásban zavar ne támadjon. 4. §. A jelzálogul lekötött vagyontömeg jogi egysége csak akkor lehet teljes ós az egységnek a hitelezőkre csak akkor van jelentősége, ha az a kielégítés során is megmarad. Ezért rendeli ez a §. azt, hogy a lekötött vagyonra végrehajtást csak mint jogi egységre lehet vezetni. A 2. bekezdés rendelkezései módot nyújtanak arra, hogy a záloglevélkibocsátó intézet hozzájárulásával, illetőleg lemondása esetében más hitelezők egyes vagyontárgyakra külön is vezethessenek végrehajtást. Ez a rendelkezés biztosítja azt, hogy a jelzálogadós vállalat további hitelek felvételére # is képes marad, mert a vállalat fennmaradása és sikeres működése a hitelintézetnek is érdekében állván, ez az intézet kétségtelenül meg fogja adni más hitelezőknek a kérdéses hozzájárulást, illetőleg lemondó nyilatkozatot
