Felsőházi irományok, 1927. V. kötet • 145-171-I. sz.
Irományszámok - 1927-153
163. szám. 97 13. §. Ipari záloglevelek kibocsátásával csak részvénytársasági vagy szövetkezeti szervezettel alakult olyan pénzintézet foglalkozhatik, amely erre az üzletágra a m. kir. pénzügyminisztertől engedélyt kapott. Ipari záloglevelek kibocsátásának jogával csak olyan pénzintézetet lehet felruházni, amelynek legalább tíz millió pengő alaptőkéje van és amelynek alapszabályszerű üzletkőre kizárólag ily záloglevelek kibocsátására és a kibocsátás alapjául szolgáló ügyletekre terjed ki. 14. §. Ipari zálogleveleket kibocsátó intézetek alapszabályainak és az üzletkörre vonatkozó rendelkezéseinek megállapításához és mindennemű módosításához a m. kir. pénzügyminiszternek a m. kir. kereskedelemügyi miniszterrel és a m. kir. igazságügyminiszterrel egyetértve adott jóváhagyása szükséges. Az ekként jóváhagyott alapszabályokat a cégbíróság tartalmuk vizsgálata nélkül jegyzi be a cégjegyzékbe. •A m. kir. pénzügyminiszter az intézethez kormánybiztost nevez ki, kinek hatáskörét a minisztérium rendelettel állapítja meg. 15. §. Az ipari záloglevelek kibocsátásárajogosult intézet köteles az ipari záloglevelek kibocsátása előtt az ipari záloglevelek biztosítására alaptőkéjéből minden egyes kibocsátás számára külön-külön oly Összegű alapot kihasítani, hogy ez legalább egyötöde legyen a kibocsátandó ily záloglevelek névértékének. Ezeket az alapokat az intézet olyan értékben köteles fenntartani, hogy az egy-egy kibocsátáshoz tartozó ós forgalomban lévő záloglevelek névértékének összege sohasem haladhatja meg a külön biztosításukra rendelt alapok értékének ötszörösét. Az alaptőkét a pénzügyminiszter hozzájárulásával alapszabályszerűen kell elhelyezni. A külön biztosítási alapot olyan értékekben kell elhelyezni, amelyek kiválasztásához a Felsőházi iromány. 1927—1932. VI. kötet. kormánybiztos és a kötvény birtokosok bizalmi képviselője (trustee-je) hozzájárult. Azokat az értékeket, amelyekben az ipari záloglevelek külön biztosítására szolgáló alapok el vannak helyezve, az intézet egyéb vagyonától elkülönítve kell kezelni és nyilvántartani. Az egy-egy kibocsátáshoz tartozó ipari záloglevelek külön biztosítására rendelt alap az ugyané kibocsátáshoz tartozó záloglevelek összeségének biztosítékául szolgál; az intézet más hitelezője erre az alapra vagy alkotórészeire sem végrehajtás útján, sem más módon — még közadók miatt sem — jogot nem szerezhet. Ezekből az értékekből elsősorban a záloglevélbirtokosok követeléseit kell kielégíteni és pedig bármelynemű más követelésnek, tehát a köz adóknak is kizárásával. Egyébként, amennyiben törvényből más nem következik, a záloglevelek biztosításáról t szóló 1876 : XXXVI. törvénycikk rendelkezéseit az ipari zálogleveleket kibocsátó intézetre és az általa kibocsátott záloglevelekre is megfelelően alkalmazni kell. 16. §. Az intézet által kibocsátott ipari záloglevelek óvadékképesek és alkalmasak arra, hogy azokba a községek, testületek, alapítványok, nyilvános felügyelet alatt álló intezetek, továbbá gyámoltak és gondnokoltak (1885 : VI. t.-c. 13. §.) pénzei, valamint a hitbizományi és letéti pénzek gyümölcsözőleg elhelyeztessenek, s végül, hogy azok szolgálati és üzleti biztosítékokra fordíttassanak akkor, ha a biztosítókokat a fennálló szabályok szerint nem kell készpénzben letenni. Azok a külön jogok, amelyek a fennálló jogszabályok értelmében a Magyar Földhitelintézetet a kölcsön- követelések érvényesítése, az okiratok végrehajthatósága és bizonyító ereje tekintetében megilletik, az ipari 13