Felsőházi irományok, 1927. IV. kötet • 80-144. sz.

Irományszámok - 1927-89

89. szám. 71 Amíg a jelzálogos hitelező egész követelésére kielégítést nem nyert, követelésének ki nem elégített részére nézve mindegyik jelzálog egyetemlegesen marad lekötve. 57. §. Az egyetemleges jelzálogjog terhe a többi telekkönyvi érdekeltnek egymásközötti viszonyában az egyes jelzálogok között a kielégítést megelőző évben reájuk eső föld- és házadó arányában, ha pedig valamelyikük ily adó alá nem esik, a kielégítés idejében volt értékük arányában oszlik meg. Ha az egyetemleges jelzálogjog azáltal keletkezett, hogy a már fennálló jelzálogjogot utólag más ingatlanra terjesztették ki, ilyen esetben a jelzálogjog terhét az előbb és az utóbb terhelt ingatlan telekkönyvi érdekeltjeinek egymásközötti viszonyában kizárólag a korábban terhelt jelzálog viseli. A tulajdonosok e szabályoktól eltérően állapodhatnak meg ; az eltérő megállapodásra azonban a többi telekkönyvi érdekelt hátrányára csak akkor lehet hivatkozni, ha a telekkönyvben az ő jogukat megelőzően be van jegyezve. 58. §. Ha a hitelezőt egyetemleges jelzálogjoggal biztosított követelésére a jelzálogok valamelyikének oly tulajdonosa elégíti ki, aki nem személyes adós, amennyiben a tulajdonos a kielégítés alapján a személyes adóstól vagy mástól megtérítést követelhet (9. §.), a jelzálogos követelés ő reá száll át, de nem mint egyetemleges . jelzálogjog, hanem mindegyik jelzálogra abban az arányban felosztva, amelyben az egyetemleges jelzálogjog terhe a többi telekkönyvi érdekeltnek egymásközötti viszonyában az egyes jelzálogok között megoszlik. (57. §.) Ugyanez a szabály megfelelően áll akkor is, ha a jelzálogos követelés és a jelzálog tulajdona egy személyben egyesül. 59. §. Ha a hitelezőt egyetemleges jelzálogjoggal biztosított követelésére oly személyes adós elégíti ki, aki az egyetemlegesen terhelt jelzálogok egyikének sem tulajdonosa, amennyiben a személyes adós a kielégítés alapján valamelyik jelzálog tulajdonosától vagy ennek valamelyik jogelődjétől megtérítést követelhet (10. §.), e követelésének biztosítására a jelzálogjog az illető jelzálogra nézve a kielégítéssel reá száll át, de csak annak az összegnek erejéig, amely az egyetemleges jelzálogjog terhéből a többi telekkönyvi érdekelteknek egymásközötti viszonyában az illető jelzálogra arányosan esik (57. §.)•. Ugyanez a szabály megfelelően áll akkor is, ha a jelzálogos követelés és a személyes adósság egy személyben egyesül. 60. §. Ha a hitelezőt egyetemleges jelzálogjoggal biztosított követelésére valamelyik jelzálognak oly tulajdonosa elégíti ki, aki egyúttal személyes adós, amennyiben ez a tulajdonos a kielégítés alapján a többi jelzálog tulajdonosától vagy valamelyik jogelődjüktől megtérítést követelhet, a jelzálogjog az előbbi §. értelmében száll át reá. 61. §. Ha az egyetemleges jelzálogjoggal biztosított követelés egészén vagy részben megszűnik, vagy ha a hitelező egyetemleges jelzálogjogáról egészen vagy részben lemond, mindegyik jelzálog tulajdonosa az egyetemleges jelzálogjog ranghelyével a megszűnés vagy a lemondás terjedelmében csak a saját ingatlana tekintetében és csak annak az öszszegnek erejéig rendelkezhetik, amaly az egyetemleges jelzálogjog terhéből a többi telekkönyvi érdekeltnek egymásközötti viszonyában saját ingatlanára arányosan esik (57.§.). 62. §. Ha a hitelező egyetemleges jelzálogjoggal biztosított követelésére oly jelzálogból, amelynek tulajdonosa nem személyes adós, vagy a