Felsőházi irományok, 1927. IV. kötet • 80-144. sz.
Irományszámok - 1927-83
32 83. szám. Melléklet a 83. számú irományhoz. Indokolás .,az 1927. évben Genfben tartott Nemzetközi Munkaügyi Egyetemes Értekezlet által az ipar és a kereskedelem körében foglalkoztatott munkavállalóknak és a háztartási alkalmazottaknak betegségi biztosítása tárgyában tervezet alakjában elfogadott, nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről" szóló törvényjavaslathoz. A Nemzetek Szövetsége Nemzetközi Munkaügyi Szervezetének Egyetemes Értekezlete az 1927. évben tartott tizedik ülésszakában a tárgysorozat első és legfontosabb pontjaként a betegségi biztosítás kérdését tárgyalta. A tanácskozás eredménye gyanánt e tárgyban két egyezménytervezet és egy ajánlás jött létre. A két egyezménytervezet közül az egyik az ipar és a kereskedelem körében foglalkoztatott munkavállalóknak és a háztartási alkalmazottaknak, a másik pedig a mezőgazdaság körében foglalkoztatott munkavállalóknak betegségi biztosításával foglalkozik; végül az ajánlás a betegségi biztosítás vezérelveinek meghatározásával kíván a nemzeti törvényhozásoknak újjmutatást adni Míg az egyezménytervezetek azokat a minimális követelményeket állítják fel, amelyeknek mórtékén alul egy állam törvényhozása sem maradhat, addig az ajánlás mindazokat az egyezménytervezeteken túlmenő kívánságokat tartalmazza, amelyeknek kivétel nélkül való megvalósítására a nemzeti törvényhozások nagy különbségeire tekintettel ma ugyan általánosságban számítani nem lehet, de amelyek mint eszményi követelmények a jövő fejlődés útját jelzik. Ez a törvényjavaslat az ipar és a kereskedelem körében foglalkoztatott munkavállalóknak és a háztartási alkalmazottaknak betegségi biztosítása tárgyában elfogadott egyezménytervezetet kívánja a magyar állam törvényei közé iktatni. Ez az egyezmény, amely az ipari, a kereskedelmi és a háztartási munkavállalók betegségi biztosításának szabályozásánál múlhatatlanul szem előtt tartandó alapelveket tartalmazza, az egyes államok sajátos viszonyaival összefüggő követelmények figyelembe vételével az országos törvényhozásoknak mégis elegendő mozgási szabadságot biztosít.
