Felsőházi irományok, 1927. IV. kötet • 80-144. sz.

Irományszámok - 1927-89

89. szám. 103 közt rendezzék. A tulajdonos szempontjából, akinek ingatlana a megosztás előtt az egész jelzálogos követelést fedezte, egészen közömbös, hogy az azelőtt egységes követelésnek melyik része nyer kedvezőbb rangsorban kielégítést. A javaslat ezért kifejezetten is kimondja, hogy az ilyen megállapodáshoz a tulajdonos hozzájárulása nem szükséges. ' 36. §. (I. 867. g,, Tj. 661. §„ Bsz. 661. §.). A jelzálogjognak gazdasági szempontból az a legnagyobb előnye, hogy a tulajdonosi jogosítványok gyakorlását nem akadályozza. A jelzálogjognak eredeti mivoltából kiforgatását eredményezné, ha a tulajdonos a jelzálogos hitelezővel szemben e jogosítványok gyakorlására 1 lemondhatna. Ezért a javaslat szerint' az ily lemondást tartalmazó megállapodás nemcsak dologi hatállyal nem ruházható fel, hanem a megállapodást létesítő felek között sem joghatályos. 37. §. (I. 1269. §.). A jelzálog a tulajdonos személyében beállott változás esetében a fennálló jog szerint is lekötve marad, ahhoz azonban, hogy az új tulajdonos ne csak dologi kezes, hanem személyes adós is legyen a jelzálogos hitelezővel szemben, szükséges, hogy ő egyszersmind a jelzálogjoggal biztosított kötelmi viszonyba is belépjen. Ez a belépés pedig a lényegileg a kötelmi jog körébe vágó tartozás-átvállalás útján történhetik meg. A javaslat ennek a kérdésnek a szabályozását azért öleli fel, mert nem volna indokolt, hogy a jelzálogos hitelezőnek éppen olyan szabadsága legyen a tartozás-átvállaláshoz hozzájárulást megtagadni, amilyen szabadsága van erre a tartozás-átvállalás egyéb eseteiben. A jelzálogos hitelező ugyanis, akinek követelése még nem járt le, a hozzájárulás megtagadásával lehetetlenné tehetné mind az ingatlan tehermentesítését, mind pedig a tehernek az új tulajdonossal szemben fenntartását és ezzel egyoldalúan meggátolhatná az ingatlan átruházását, amire pedig a jelzálogjog az előbbi § rendelkezéséhez képest őt nem jogosítja fel. A joggal visszaélés lehetőséget kívánja megszüntetni a javaslat azzal a rendelkezéssel, hogy ha a hitelező az új tulajdonos részéről történő tartozásátvállaláshoz alapos ok nélkül nem járul hozzá, köteles a tartozás teljesítését már lejárat előtt elfogadni. Ez a rendelkezés természetesen nem lesz alkalmazható akkor, ha a hitelezőnek alapos oka van a hozzájárulás megtagadására, például az, hogy jelzálogjogának kedvezőtlen rangsora folytán az ingatlanból kielégítést nem remélhet, a régi tulajdonos fizetőképessége azonban kellő garanciát nyújtott, az új tulajdonos viszont a jelzálogon felül vagyonnal nem rendelkezik. 38. §. (Tkr. 56. §.- d) és e).) A jelzálogi fedezet biztonságát a lejegyzésnek minden formája, tehát az is veszélyeztetheti, ha a telek egy része a terhek átvitelével jegyeztetik le. A §. a Tkr. 56. §. -e) pontjától éppen ezért annyiban tér el, hogy a jelzálogos hitelezőknek nemcsak a hozzájegyzés folytán megnagyobbodott telekkönyvi jószágtestre nézve, hanem azon az alapon is jogot ad az ellenzésre, hogy a lejegyzés a fedezetet veszélyezteti. Mellőzi viszont a javaslat a Tkr. 56. §-ának tisztán eljárási természetű rendelkezéseit, így különösen azt, hogy a tehermentes lejegyzés esetében a bíróság a hitelezőket meghallgatja ós belátása szerint határoz. 7. A jelzálogos hitelező kielégítési joga általában. A jelzálogjog arra van hivatva, hogy biztosítsa a^hitelező követelésének kielégítését. A jelzálogjog szabályozásának lényegét tehát éppen azok a rendelkezések alkotják, amelyek a kielégítés mikéntjét szabályozzák. A kielégítés végső eszköze az ingatlan kényszereladása, vagyis a követelés bírói úton kiegyenlítése. * A bírói úton kielégítést azonban az önkéntes tel-