Főrendiházi irományok, 1910. XXV. kötet • 1597-1641. sz.
Irományszámok - 1910-1605
1605. szám. 77 Az 1848. évi V. t.-c. tárgyalásainak során minket különösen az egynegyed úrbéri telekhez kötött tulajdoni cenzus kérdése érdekelhet, mert hiszen az 1913 évi XIV. t.-c. megalkotásáig ez volt választójogunk leglényegesebb jogcíme. Tudvalévő, hogy a javaslat eredetileg egy fél úrbéri telek cenzusát kívánta meg. A kerületi ülésen Kuhicza Pál, trencséni követ indítványára, amelyet Kossuth is pártolt, került ennek helyébe az egynegyed úrbéri telek. Az ' országos ülésen történt felszólalásokból világos, hog}' a követek egy része már ekkor tisztában volt azzal, hogy az egynegyed úrbéri telek az ország különböző vidékein egészen különböző értéket képvisel. Tisztában voltak azzal is, hogy ez a különbözet hátrányosan érinti a magyar többségű vármegyéket. Kiderül ez id. Andrássy Gyula grófnak beszédéből : »Tudhatjuk, hogy épen ott, hol nemzetiségünk leginkább veszélyeztetnék, a földbirtoknak legkevesebb becse van.« Az egynegyed úrbéri telek ezen hátrányára reá mutatott Sárosvármegye követe, Máriássy Ágoston is. Ebből az okból indítványozta Tomcsányi József, Bókésvarmegye követe, hogy a cenzus legyen egyforma, minden községben ugyanaz, mint a szabad királyi városokban és a rendezett tanácsú községekben, vagyis 300 ezüst forint értékű ingatlantulajdon: »Részemről kívánom, hogy pénzben állapíttassók meg az érték, ami mindenütt ugyanegy, mert néhol egynegyed telek három-négyannyit *^r, mint más némely vidéken.« Az alsótábla ezt a módosítást nem fogadta el, mert konzervatív részről jött és konzervatív hatást tulajdonított annak. Holott kétségtelen, hogy a magyar vármegyékre nézve kedvezőbb lett volna ez ;i megoldás. Nem fogadta el Kossuthnak azt a közvetítő javaslatát sem, hogy a töfvény szerkezete ez legyen: »Egynegyed úrbéri telek, vagy 300 ezüst torint értékű ingatlan.* Akinek fertály telke van. nem tartozik bizonyítani, mennyit ér. Az azt mondja: Van fertály telkem, tehát van szavam. Hanem ha van eset, hogy valakinek egy szőllője van, és ha meg tudja bizonyítani, hogy az megér 300 forintot, voksa van.« A 48-as törvényhozás tehát nyitott szemmel, ismerve az egynegyed úrbéri telek cenzusának hátrányait, tudva, hogy ez a nemzetiségi vidékeknek kedvezménye lesz, iktatta törvénybe ezt a rendelkezést. Tette ezt abban a meggyőződésben, hogy a szabadság lesz az egybeforrasztó erő. Ezt tejti ki Szentkirályi Móric: »Nemzetiség tekintetéből úgy vagyok meggyőződve, hogy a szabadság azon forrasztó, mely bennünket jobban összetart.« Erről szólt Madarász László is: -Ami a nemzetiséget illeti, megvallom, mikor a szabadságot megadva látom, a nemzetiséget nem teltem. Eddig nem téltettük a nemzetiséget a raboktól és most akarjuk félteni a szabadoktól? Felteszem a szabadról, hogv" leginkább fogja szeretni azon hazát, melytől szabadságát nyerte Például hozom fel a szaba,d királyi városokat. Mennyire féltünk tőlük, míg nem volt nekik mit védeni. Amint megnyerték azon állást, mit műveltségi, kereskedési és egyéb tekintetből igényelhettek, azon percben, vaijon ki lett közülök olvan. akifezen hazának jogát ne védelmezné?« A törvónvjavaslat tárgyalásánál kisebb vita volt még a kézművesek választójogánál." A városi követek (Sopron, Nagyszombat és Buda-város követei) azt kívánták, hogv a kézművesek akkor is nyerjenek választójogot, ha nem is dolgoznak folvtonosau egy segéddel. A módosítást nem fogadták el. Ellenben módosították az eredeti javaslatot abban a részében, ameh magasabb értelmiségi cenzus mellett 100 fit házbér fizetését követeli meg és ehelyett tiszta értelmiségi cenzust állapítottak meg. Az így lefolyt tárgyalások eredménye volt az 1848. évi V. t.-c. A teljesség kedvéért röviden ismertetjük még az 1848. évi II. erdélyi
