Főrendiházi irományok, 1910. XXV. kötet • 1597-1641. sz.

Irományszámok - 1910-1605

78 1605. szám. t.-c. rendelkezéseit. A városok választójoga, akár külön képviseleti joggal vannak felruházva, akár nem. teljesen azonos az 1Ö48. évi V. t.-c. idevonatkozó §-aival. A rendezett tanáccsá] »4 nem látott községekben a választójog nem az egynegyed úrbéri telken épül, hanem választók »mindazon lakosok, kikre az 1848. évre az adólajstrom szerint fejpénzen felül legalább 8 pengő forint adó van kivetve.« A varosoktól eltekintve, a/, erdélvi cenzus tehát adócenzus. Ezenfelül ezekben a községekben az erdélvi törvény kétfokú választást is amennyiben kimondja, hogy az adócenzus szerint jogosult választókon kívül még mindenik község, -MIK-ÍV az 1791-beli 12. törvénycikk nyomán jogosítottakon kívül legalább 100 füstöt számlál, beíoly a követválasztásba, szabadon választott két képviselő által. Kisebb községek pedig egy képviselő által. aynek 4. §*a megállapítja továbbá, hogy vármegyékben, Fogaras vidék székely székekben megtartják választójogukat »mindazok, akik az 1791 béli 12. t.-cikkely szerint közgyűléseken szavazattal birván, az tek választásába befolyni eddig is jogosítva voltak« »mbetőnik az 1848. évi V. t.-c éa az 1848. évi TT. erdélyi t.-c, összemUtasánál még az a körülmény is, bogy az erdélvi törvény magasabb alapján a választójogot csak a városokban adja meg. lia teljesen meg akarjuk ismerni azokat az irányító elveket, amelyek a - reform alkotóit vezérelték, nem elégséges, hogy csak az 184B. évi V. t.-c. tárgyalásainak menetét ismerjük. Vissza kell nyúlnunk korábbi időkre. Mert as átalakulást talán siettették az európai események, de már gondosan előkészítették azt a 40es esztendők reformer mozgalmai. Igaz jellemamit Kossuth a 48-as reformmunkáról mond: »Nem oly növény volt az, , rögtönös izgat va hoz létre, hanem a nemzet fájagyümölcse, mely a nemzeti böicseséi* és lankadatlan hazafiság geniális levegőjében bimbózott, megtermékenyült, fejlett és megért.« (Iratai II. 165. L lapozzuk az 1843—14. évi országgyűlés alsótáblájának kerületi üléseiről, megmaradt feljegyzéseket (Kovács Ferenc: »Az 1843—44. évi magyar or- alsótábla kerületi üléseinek naplója « ! különösen felkeltheti érdeklődésünket a királyi városok rendi avas~ lat vitája, Városi polgárjogról, képviseletről, tehát választójogról volt a vitában szó. A felszólalók azok a férfiak, akik munkájukkal megérlelték 1848-at >1 megtudhatjuk tehát, mi vezette őket reformeri küzdelmeikben. E dekben három jellemző vonást találunk. Az egyik a kivár idomnak olyan szigorú, sőt mondhatjuk, igazságtalan bírálata, amit igazán csak az a képviselet engedhetett meg magának, amely a ki váll tk követeiből alakult. A másik annak hangsúlyozása, hogy a gyöB, demokratikus jogkiterjesztés a belső társadalmi rend megóvására szük\ harmadik annak kifejtése, hogy a nemzetet kifelé, külső támadások ellen ei« 1 lentállásra képessé csakis a jog egybeforrasztó ereje teheti. A jogkiterjesztés és a belső rend összefüggését emeli ki például 8ke*< talán: »Ott van ahol polgár van és nem szolga, ahol erő van ós nem erőtl- a honszeretet olyan, mint az isteni tisztelet, amit az ikorlat által kedvelnek meg.* Nem ismeri el a cenzus jogosult ûemeli ;t nagyszámú kisbirtoknak konzervatii r. Mi, a kevés minden ki- I ban könnyen elmerülhet, miután a >okból mi töredék inkább megmenthető, a kisbirtokosoknak talán még sokkal inben áll ak l, a jogállapot. */&///«# Ödön. CVanád\ ármegyekö Ï rendszerből semmi néposztályt nem zár ki