Főrendiházi irományok, 1910. XXV. kötet • 1597-1641. sz.
Irományszámok - 1910-1605
) szám. 225 a választók névjegyzékébe valamennyien bejussanak, -a törvényjavaslat olykép kíván rendelkezni, bog} 7 az elsőfokú iparhatóság, amely a fennálló szabályok szerint a kiadott iparengedélyeket és iparigazolványokat nyilván tartja, évenkint készítsen összeállítást a választók összeírásának céljára azokról a férfiakról, akik iparengedély vagy iparigazolvány alapján ipart űznek vagy kereskedést folytatnak. A törvényjavaslatnak ez a rendelkezése az iparlajstromok jelenlegi alakjának átalakítását fogja szükségessé tenni, és pedig egyebek között azért is, mivel a lajstromok ezidő-zerint igen sok esetben nem az ipart üző vagy kereskedést folytató személyek neveit, hanem a kereskedelmi céget tartalmazzák és általában csupán az ipari vagy kereskedelmi telepet tüntetik fel, nem pedig az ipart űzők vagy kereskedést folytatók lakását is. Tekintettel erre, a törvényjavaslat felhatalmazza a kereskedelemügyi minisztert az iparlajstromok vezetésének oly szabályozására, hogy az iparlajstrom a választójog megállapításához -szükséges személyi adatokat is tartalmazza. A 26. §-hoz. A 26. §, a törvényjavaslat 2. §-ának 6. pontjában és 6. §-ában meghatározott választói jogcímek közül az ipari üzlet vagy vállalat kóréhen váló állandó alkalmazás igazolásáról rendelkezik. E jogcím igazolása a törvényjavaslat szerint általában a munkásbifctosító pénztárak útján fog történni, emellett azonban fentartja a törve .yjavaslat más igazolási módok lehetőségét is. Azok, akik ipari üzlet vag}^ vállalat körében, ideértve a bányászatot, a kereskedelmet ós az iparszerüen folytatott közlekedést is, vannak alkalmazva, az 1907. évi XIX. t.-cikk rendelkezései értelmében túlnyomó részben betegség esetére való biztosítási kötelezettség alá esnek. A most idézett törvénycikknek az a rendelkezése, hogy a betegség esetére való biztositási kötelezettség csupán azokra az alkalmazottakra vonatkozik, akiknek fizetése vagy bére évenkint kétezernégyszáz koronát meg nem halad, illetve naponkint nyolc koronánál nem több, az ipari munkabérek jelentékeny emelkedése következtében sürgős reformra szorul és előreláthatólag még a jelen törvényjavaslat törvényerőre emelkedését megelőzőleg — a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről alkotott 1917 : VII. t.-c. 2. g-a alapján kibocsátott rendelettel — oly értelemben fog módosíttatni, hogy az ipari munkások fizetésük vagy bérük magasságára tekintet nélkül fognak betegség esetére való biztosítási kötelezettség alá esni. Ilykép a>ok az intézmények, amelyeknél az ipari alkalmazottaknak betegség esetére való kötelező biztosítása történik, nevezetesen az országos munkáshettgsegéhjzó és balesrth'tztasttá pénztár szervezetébe tartozó kerületi munkásbiztosító pénztárak és vállalati betegsegélyző pénztárak — ideértve az 1907 : XIX. t.-c. 196. §-a alapja.!! továbbműködő magánegyesületi betegsegélyző pénztárakat is —. továbbá a bányatörvény alapján létesített bányabetogsegélyző pénztárak (társláda), v< az állami dohánygyárakban fenuálló betegsegélyző pénztárak —elenyésző jelentőségű kivételekkel — egyénenkint nyilván fogják tartani az ipari alkalmazottakat, valamint alkalmazásuknak tartamát is. Ebben -a Körülményben az ipari alkalmazottakra nézve megállapított választói jogcímnek oly igazolási módja kínálkozik, ; mely lehetővé teszi, hogy a választójoghoz megkívánt kellékeknek megfelelő ipar', alkalmazottak túlnyomó része a választók névjegyzékébe hivatalból felvétessék. A törvényjavasl it ez okból az ipari üzlet vagy vállalat körében val r » alkalmazás igazolásának gerincévé Főrendi iromány. XXV. 1910—1915. f9
